Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1896

művekkel is erősen támogatták, a miért is az ifjúság ne­vében az egész tanári kar ez utón fejezi ki tartozó kö­szönetét.“ (1857/8 Értesítő 13—14. 1.). Markovits továbbra is érdeklődött a nagyszombati gyors­író ifjak iránt; nekik mindenféle tankönyveket küldött, szaklapokat rendelt. Oly nagy volt figyelme és érdeklődése, hogy a küldött könyvekben sajátkezüleg eszközölte azokat a javításokat, melyeket a német gyorsírói közgyűlések az írás érdekében közösen tettek s életbe léptettek. Volt-e valaki, aki közvetlenül Markovits után a gyors­írás előadását folytatta volna, arra nézve biztos adataink nincsenek. A fenmaradt néhány könyvben található jegy­zetek bizonyítják, hogy a gyorsíróknak rendes könyvtáruk is volt, a miből bátran következtethetjük, hogy a gyorsírás továbbra is szépen virágzott. Az értesítőben csak az 1863/4. tanévben találkozunk újra a gyorsírással. A tanári kar névsorában olvassuk, hogy Chovanetz István tanár, aki Markovits tanfolyama idején VIII. o. tanuló s növ.-pap volt s így minden esetre Markovitstól tanult, többi rendes tárgyai mellett a gyorsírást is előadta. Ezen kívül egy szót sem találunk a gyorsírókról az értesítőben. Többet tudunk meg a Csanády-léle 1865-iki első emlékkönyvből, melynek tanúsága szerint Chovanetznek 43 gyorsíró tanu­lója volt. A gyorsírás terjedésének nagy szolgálatot tehe­tett az a körülmény, hogy a konviktus növendékei a gyorsírásban minden külön díj nélkül nyerhettek oktatást. (1865/6-iki progr.). Az 1866/7. évben Chovanetz nem tartott többé tan­folyamot a gyorsírásból. Miért hagyta abban a gyorsírás tanítását, nem tudjuk. Tán azért, mert ő még a német rendszert tanulta és tanította és Markovits magyar rend­szerének megjelenése, elterjedése után nem akarta a német rendszert tovább is előadni, de tán a magyar rendszer megtanulásához sem volt kedve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom