Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1895
17 szellem irányára vonatkozik és nem, mint történetíróink hamisan értelmezik, hazánk állami függetlenségére. Л XI. és XII. században a jó viszony nem is szakad meg hazánk és a pápai szék között. Szent László az investitura harcz- ban a pápa oldalán van, Kálmán lemond az investituráról, de fenntartja kinevezési jogát a kánon-jog értelmében. A görög befolyás idejében III. Sándor pápa II. Géza királyunk pártját fogta és a magyar katbolikus egyházait buzdította az ország függetlenségének védelmezésére a görög schizmatikus császár ellen viselt küzdelemben. Hálából aztán III. István külön oklevélben biztosítja az Egyház kiváltságait és szerzett jogait. III. Béla királyunk keresztes hadjáratra készül, fia, Imre, pedig a római hitet terjeszti a déli patarénusok között; II. Endre a pápa egyenes kívánságára viseli a magyar keresztes hadjáratot, nyomorult kormányának gyöngeségei és a föntebb vázolt vallási és társadalmi állapotok zavarai miatt pedig a pápa számtalan levélben oktatja a királyt, fényűi és fenyegeti az ország belbékéjének zavaróit. Az egyháziakat, szerzeteseket és világiakat, szorosan a pápai szék rendelkezése alá vonja, hogy a meggyengült királyi hatalom mellett őrködjék legalább ezek felett. IX. Gergely mig Endrét kiátkozta, fiát IV. Bélát már „kiválóan kedves, szeretett fiának“ nevezi és vissza adja neki a magyar király egyházi jogait. A tatárok elleni harczban nem siethet ugyan hazánk védelmére, mert maga is II. Frigyes német császárral áll küzdelemben, de a hazatérő Bélát annál szívrehatóbban vigasztalja. Ennyi jele után a pápák gondoskodásának Magyarország érdekei iránt a pápaságot méltán jótevőnknek nevezhetjük. Még inkább pedig, ha hazánk XIII. századi politikai állását vizsgáljuk. Amint IV. Béla a pápához irt levelében Magyarország politikai helyzetét lefesti, az épen nem volt fényes. A tatárjárás nagy csorbát ütött erején és tekintélyén, annyira, hogy Babenbergi Frigyes és Ottokár 2
