Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1894

ELŐSZŐ.

Nemzetünk ezredéves ünnepén alig végezhetünk illőbb dolgot, mintha minden téren áttekintjük a haladás és művelődés vívmányait és figyelembe vesszük azt, hogy milyen törekvések, milyen küzdelmek árán jutott oda, a hol ma áll. Ezen visszatekintésből egyszersmind azt a tanúságot is levonhatjuk, hogy mimódon folytathatjuk legjobban az ösök munkáját, mit kiván attól a mi korunk, hogy épenolyan életrevaló legyen a mü napjainkban, mint hajdan egészen más viszonyok közt volt.

A közös nevelés terén legrégibb intézmény a gimnázium, — ezzel volt összeforrva századokon át nemzetünk szellemi előhaladása, — a hazánkban létező gimnáziumok története érdekes képét nyújtja a kulturális törekvéseknek. Ezt akarjuk vázolni mi is saját intézetünkre vonatkozólag a millenium alkalmából.

Már többen foglalkoztak ezen gimnázium történetével, így nagy vonásokban vázolva a jezsuiták föllépésétől kezdve megírta azt Szuppan Zsigmond igazgató az 1853A-ik év értesítőjében. Értekezésében a régi dolgokra nézve fő forrásul Kazy: Historia Universitatis Tyrnaviensis Societatis Jesu. Tyrnaviae 1737. ez. müvét használja. Rövidebben megtalálhatjuk Mészáros: „Magyar kath. gimnáziumok története“ ez. munkájában. Az intézet lGik századbeli történetét 2 nagy főpap: Fraknói és Ipolyi irta meg. Az előbbi az „Új Magyar Sion“ 1873-iki évfolyamában, az utóbbinak irodalmi hagyatékából jelent meg egy értekezés a „Kath. Szemle“ 1887-iki évfolyamában. Ezenkívül Franki „Hazai és külföldi iskolázásában“ is megemlékezik róla.

1*