Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1892
8 a csésze zöldes levelei és előkandikálnak a párta szépsziníí, kecses szirmai. Több virágnál ez csakugyan hirtelen történik, egy két perez alatt feltárul az egész virág. Mily bííbáj, mily varázslat ömlik el az ily nyíló bimbón, mennyi kellemes és üde vonásban, mily finom árnyalatokban gyönyörködhetik a szem! Mily üde és telt, mily életerős minden ize, — mennyi élettel, mennyi reménnyel van teli! Mily érintetlenség és tisztaság lelielete, hamva, harmata rezg az egész ifjú virágon, mely élte új szakaszát most kezdi meg! Tán rajta van még az anyatermészet gyöngéd csókja, vagy inkább a Teremtő atyai csókja ragyog annyi bájjal elhalmozott gyermekén! Mily szépen jelképezi ez az érintetlenség, ez a felpattanó bimbó a gyermeki ártatlanságot, a szüzesség szendeségét. Tde iktatom összehasonlításul, a mit más helyen sz. Imréről, sz. István első királyunk szűzies fiáról írtam: Szüzesség szelleme szól: Mit én hozok, óh az nem emberi, Legyőz, bűvöl minden tekintetet! A liljom ékes szirma jelzi lényemet És angyalajk suttogja lágy nevem. Szent tisztaságnak hívnak engemet: Imrére áradt összes ékem, bájom S lelkén kigyúlt romlatlan fénysugárom. Képzelj, ha birsz, a testben élő angyalt, Arczán szemérem pírja, szemében tiszta tűz És homlokára olvad Isten csókja! Láttál e már fehér virágkebelyt, Melyen a hajnali biborsugár . Gyöngyharmatár cseppjében elvegyül? Ez gyönge kép, ez csak halvány vonás! Mit Imre tett, ki írja le nekünk? S ki sejti azt, mi lelke mélyiben E szép erényből ott virágozott? Nincs semmi folt, nincs semmi szenny Sem lelke — sem testének öltönyén; Gyermekkorán magára vette azt Fehéren és tisztán, — az Úr adá: Később, midőn jegyese is vala, Ügy éltek ők, mint égnek angyali, A hol csak egy nász vár reánk s az is Örökre tart! —
