Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1891
Б9 IX. ei évi A gymnasiumi tanítás terve és a reá vonatkozó „Utasítások“ 17-ik lapján van mondvu, a magyar nyelvi oktatásnak a többi tanszakkal közvetlen kapcsolatba hozása révén, hogy: „ . . . Minden tantárgy körében gond fordítandó arra, hogy a növendék élő szóban (azon időtől fogva, hogy nyelvtani ismereteik megállapodtak és némi bizottságra tettek szert, tehát a IY. osztályon kezdve) és Írásban is helyes ízléses kifejezéshez szokjanak ............. A különböző tanszakok tanárai tehát azonfelül, hogy a tanulót minden alkalommal arra szorítják, hogy helyesen és Ízlésesen fejezze ki magát, időszakonkint, valamely összefüggőbb részlet befejezése után, — alkalma* írásbeli feladatok kitűzésével mozdítsák elő az anyanyelv ügyes használatának saját tárgyuk körében való elsajátítását, amit joggal a műveltség egyik legbiztosabb jelének szoktak tekinteni. A dolgozatok átvizsgálásánál a reális szakok tanárainak természetesen kiválólag a tárgyszerű előadás kellékeit kell szem előtt tartamok; de az iskola egységes czélja megköveteli, hogy azon hiányokról, melyek egyébb tekintetekből felmerülnek, idejekorán és kellő pontosággal értelsülhessen a magyar nyelv tanára is, hogy aztán pótlásukról egyenes tanítás utján gondoskodhassék." — — — Ha továbbá figyelembe vesszük és nem tartjuk írott malasztnak az „Utasítások“ azon szavait, melyek az irodalmi tanítás jelentőségéről szólnak és a magyar nyelv tanárától megkövetelik az ifjúság magán olvasmányának czélszerő berendezését és vezetését; valamint ha komolyan elvárjuk azt, hogy az olvasmányokból, nem pedig az elméleti oktatásból csupán, merítse az ifjú lélek „eszmékben és érzelmekben egyaránt kívánatos nemes gyarapodását": akkor iskolai oktatásunk mellett az Önképzőkör azon gyakorló iskola, melynek vezetése mellett becse minden vitán fölül álló. Ily meggyőzédésben vezetem 21 éven át és vezettem ez évben is Pázmány nagy nevéről nevezett önképzőkörét e főgymnasiumnak, melynek ez évi működését röviden következőkben adom:
