Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1890
24 Az előcsarnok másik szobra Szécliy érseké, ki a Hunyadiak nevelője volt, Mátyás királyt megkoronázta, ki a török dúlások között elpusztult esztergomi főtemplomot újból fólépítteté, ki a magyar kath. egyház fényének és hatalmának tevékeny bővítője volt, ki a tudományok és művészet terjesztése által a magyar egyházban érdemeket szerzett. Mindkét szobor művészi kivitelű. Hunyady János vezéri díszben áll, jobbjában buzogányt tart, lábai alatt török hadi jelvények vannak, annyiszor nyert győzelmeinek jelképei. Szécliy érsek főpapi diszben áll, korhű stylben; jobbjában alapitó oklevéltekercset tart, baljában pedig pásztorbotot. E két szobor valódi dísze az előcsarnoknak; sokszor elanda- logtam e két szobor láttán, melyek e templomban a vallási és hazafiéi erényeknek kőben kifejezett apotheosisát képezik és a magyar kath. egyház főtemplomában, az egyház élő hálájáról beszélnek. Maga Simor is nagyon szeretett ezen tágas pompás propy- leumban sétálgatni, mely pompás kilátást nyújt a magasból messze vidékre; azonfólül reá a közvetlenség benyomásával is lehetett az a tudat, hogy saját eszméinek és lelkesedésének kőmonumentumai oly beszédesek voltak. Ugyanazon érzés és gondolkozás, mely vele ezen szobrokat alkottatta, hozta létre Drégely várában (érseki birtokon) Szondi emlékére azon szép emlékkápolnát is, mely ennek a kér. hősnek és dicső hazafinak emlékezetét van hivatva a jelen nemzedék előtt élővé tenni. Zrínyit, a szigeti keresztény hőst, remek költeményben dicsőítette dédunokája, Zrínyi a költő. Szondi Györgynek, a Zrinyi előtt is nemes példát adott vallásos hősnek, Simor emelt kövekből dicskölteményt — fényes emlék templomot a hős hamvai fölött, és belé helyezte szobrát a szép példát nyújtott magyar hősnek. A rideg történelem hőseit igy elevenitgeté föl az élő nemzedék előtt Simor János hazafisága ! „Semmiféle nagy ember emlékét nem lehet jobban megőrizni, mintha azt az anyaszentcgyház közelébe hozzuk“ . . . mondá maga Simor, midőn ezen hazafias szép emléket fölavatta 1885-ben Drégelyben.
