Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1889

13

még pedig úgy, hogy ha egyiket a másik oldatába teszsziik, az oldatból tovább folytatja kristályosodását. Ilyenek pl. a timsók különböző nemei.

A1 alakúsággal (pseudomorphismus) akkor van dolgunk, ha valamely ásvány nem a saját alakjában fordul elő, hanem egy más ásványéban. Ez azonban nem képez kivételt a törvény alól, mivel ez nem kristályosodás által történik, hanem az anyag megváltozása által és csak esetleges az alak fennmaradása. így pl. a gipsz a viz felvétele által anhydritté változik és akkor is megtartja egy- hajlású kristály-alakját, jóllehet az anhydrit a rhombos rendszerben jegeczedik. De világosan érthető, hogy itt nincs szó a természetes kristályosodásról.

Ide tartozik az átalakulás (paramorpliosis) is. Erre pél- dáúl fölemlíthetjük a kovácsolt vasat, mely idővel kristályosodik. Tehát itt az anyag nem változik meg, csupán az alak vagy a szerkezet.

Sajátságosabb azonban ezeknél azon eset, hogy ha a kristályok egymással összekerülnek az alakulásnál. Ezen esetben lehet, hogy csak egyszerűen összenőnek, — de lehet, hogy egymáson keresztülnőnek vagyis egyikből kiállanak a másiknak szabályosan képződött, világosan kivehető részei. Az ilyen kristályokat ikerkristályoknak nevezzük.

Ezen összetétel azonban oly mérveket is ölthet, hogy az egyes alakok egy alakot képeznek s csupán a lapok különbsége árulja el, hogy itt több alak összetételével van dolgunk. Ez a kombináczió.

A kombinácziók fogalma.

Némely rendszernél említést tettünk már az összetételről; — például az oszlopok vagy a dómák nem egyebek, mint a piramisoknak megnyúlt alakjai. A megnyúlás valamelyik tengely irányában történt, igy a hatszöges rendszernél a főtengely irányában fölfelé, — a rhombos rendszernél az egyik melléktengely irányában, — tehát vízszintesen.

De a megnyúlással nincs az alak meghatározva, mivel az