Nagysomkut-Erdőd Vidéke, 1906 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1906-05-12 / 2. szám
NAGYSOMKUT-ERDŐD VIDÉKE 2. szám. 1906. Május 12. (3) vánja felhasználni. Az épület egyszerű tégla- I fal s deszitapadozatokból áll, melynek felszerelése néhány gabonaliszlitó rostából, konkolyszóróból és mérlegből áll. Körülbelül 100 vaggon gabona befogadására alkalmas. Az épület összes berendezésével 15,000 koronába került s ebből 10,000 koronát segélyként az állam engedélyezett. A raktár a berakott gabona után külön raktári dijakat nem szed, hanem a felmerülő költségek az üzleti év végén lesznek megállapítva s a berektározott gabona minden méter- mázsájára szétosztva!. A tisztítás és egyenlősitési költségek mázsánkint a 30 fillért él nem érik. A raktár az egyes gazdák gabonáját nem kezeli külön, hanem azt összekeveri s egy minőséget csinál abból. Előzetesen megállapítja a gabona minőségét s aszerint könyveli azt el,mert természetesen az osztozkodás sem egyenlően történik, hanem ott is figyelembe lesz véve, hogy ki hány kilós, milyen minőségű b'uzát hozott be. Legérdekesebb aztán, hógy a raktár egész ügykezelését s a szövetkezeti tagok sorából választolt egyszerű falusi gazda igazgatók végzik az elnök felügyelete és ellenőrzése mellett, ami amellett bizonyít, hogy az ilyen szövetkezetek, illetőleg gabonaraktárak vezetésére minden írástudó, józan gondolkozásu parasztember képes s igv annak vezetése és kezelése egyáltalán nem ütközik nagy nehézségbe, miként azt általában hiszik. Tanítók gyűlése. A szatmárvármegvei általános tanítóegyesületnek nagybányai köre f. hó 8-án tartotta 1906. évi gyűlését Nagybányán a tagok nagy többségének meleg érdeklődésével. Mintegy hatvanan vettek részt a gyűlésen. Gyűlés előtt Stiglicz Etelka nagybányai közs. iskolai ideiglenes tanítónő tanítást tartott az I. osztályban a beszédértelem-gyakorlatból a tavaszról. Tanítását a jelenvoltak tanulságosnak és sikerültnek minősítették. A tulajidonképeni gyűlést Székely Árpád, elnök megnyitó beszéde vezette be. Az első pillanatot — mondá az elnök — annak a kijelentésére használom fel, melyet mi, a megye tanítói, amiatt érzünk, hogy tanitóember lett a megyei iskolaügyi vezetőnk. Ez nagy nyereség és erős biztosíték nekünk arra, hogy megyénk iskolaügye abban az irányban van már, mely egészséges, kulturális életet teremt. Jóleső érzés fog el, ha meggondoljuk, hogy megyénk tanfelügyelőjének első munkatársai, a segédtanfelügyelő urak mindketten tanítóból emelkedtek ki. Uj emberek, uj irány és uj eszmekor indult meg s ez reménységgel tölt el egy jobb jövő iránt. Elnök felsorolta ezután azokat a jelenségeket, melyek az 1868. évi XXXVIII. törvény revízióját célozzák s ezek közül a legutóbbit: a tanítók törvényét részletesen ismerleti ■s végül a következő indítványt terjeszti elő: „Köri gyűlésünk a magyarországi tanítók országos bizottságának a népiskolai törvény tervezete elkészíttetéséért és annak széíes körben való terjesztéséért köszönetét mond s felkéri a bizottságot, hasson oda, hogy javaslatának elveiből a törvény revíziója alkalmára mennél több megvalósulhasson s a népiskola fejlődése, a tanító emelkedése és függetlensége mennél szilárdabbul biztosit- tassék“. Ez indítványt a gyűlés egyhangúlag elfogadta, mely után a múlt évi gyűlés jegyzőkönyve s azzal kapcsolatban a kir. tanfelügyelőnek a múlt évi gyűlésre küldött buzdító elismerése olvastatott fel, melyet a gyűlés jegyzőkönyvébe örömmel jegyeztek be. Azután Doroghy Ignác közs. iskolai igazgató olvasta fel a tanítói tekintélyről szóló dolgozatát. Érdekes ötleteket és megjegyzéseket s mindenkor megszívlelendő jótanácsokat foglalt magában e felolvasás. Gyakorlati találó megjegyzései gyakran megnevettették a gyűlés tagjait. A felolvasónak megvolt az a nagy elégtétele, hogy állandóan ébren tartotta a figyelmet s derült hangulatot terjesztett ilyen komoly természetű théma tárgyalásánál. Befejezésül indítványt tett, hógv gróf Apponvi miniszterünket sürgönvileg üdvözöljük, mit a gyűlés egyhangúlag- el is fogadott. A köve tkexő-Molvasó Ambrus Mózes áll tanító volt, ki a tőle megszokott szép nyelvezettel méltatta a tantervet, mely uj irányt mutat s az uj tantervből kiemelte a lényegesebb szempontokat. Gyűlés a felolvasó eszmemenetét s ismertetését teljes egészében helyeselte. Az utolsó felolvasó Simon József áll tanító volt. Szép és fontos kérdésről a gyermekvédelemről értekezett. Képeket mutatott be a családból, a társadalomból s ezekkel élénken illusztrálta, hogy az a mag, melyet a gyermek megóvására tesz az iskola, legtöbbször elpusztul, mielőtt szárba szökhetnék. Szerinte a gyermekvédelmét társadalmilag és országosan törvényhozásilag, ugv kellene szervezni, hogy a büntetőkodex uj paragrafusokat kapjon, amelyek a gyermek- védelemmel szemben álló káros cselekedeteket kérlelhetetlenül sújtanák. E felfogást a kör tagjai osztották. Gyűlés mindhárom felolvasónak jegyzőkönyvileg mondott köszönetét. Ezután egyhangúlag elfogadták Székely Árpádnak a következő indítványát: „Köri gyűlésünk tagjai a magyar ipar pártolását az ország iparának fejlesztése s az ország erősödése érdekében hazafias kötelességnek tartva kimondják: 1, hogy lehetőleg a »Magyar Védő- Egyesület *-nek — melynek igazgatósága Budapest, VIII. kér., Bezerédv-utca 6. sz — tagjai lesznek; 2., hogy úgy maguk, mint iskolájuk számára csakis magyar gyártmányú iró- és rajzszeréket vásárolnak; 3., hogy mindazon ipari és háztartási cikkekből, melyeket Magyarországon készítenek, csak rpagyar gyártmányt használnak; 4., hogy a magvpr ipar pártolására a maguk körében a ,szülöket és a népet buzdítják s ebben a szükséges felvilágosítást megadják. Végül elhatározták, hogy a következő évi gyűlést Nagybányán május havában tartják meg. Gyűlés után közebéd volt, melyen vidám hangulatban indult meg a szó, a dikció s melyet kir. tanfelügyelőnkről megemlékezve az elnök vezetett be. Marostordai. Különfélék. Az uj főispán beiktatása. Szatmárvármegye uj tőispánját: dr Kalussv Árpádot f. hó 8-án iktatták be főispánt méltóságába, páratlanul fényes ünnepségek között. Igazi ünnepnapja volt ez a vármegyének, mely derekasan kivette részét a nemzeti küzdelemből s a hazafias lelkesedés ez örömünnepen oly fokra hágott, minőt aligha láttak az ősi vármegyeház falai. Az uj főispán nejével együtt 7-én, a délutáni személyvonattal érkezett meg Nagykárolyba. A megérkezés napján a főisnáni pár tiszteletére nagyszerű fáklyásmenetet rendeztek, a beiktató ünnepi közgyűlést, melyre a bizottsági tagok s a szomszédos vármegyei küldöttségek óriási számban jelentek meg, f. hó 8-án délelőtt 11 órakor tartották meg, melyen a királyi leirat felolvasása utáu Mangu Béla aljegyző felolvasta az eskümintát, melyet dr. Falussy főispán érces hangon mondott utána. reá. De meg igy nem csoda azután, ha a feleség egyszerre azzal a megálmodtatott és megátalkodott kéréssel fordul férjéhez, hogy: »Kedvesem, okvetlen meg kell hogy lepj engem egy pár gyönyörű bútorral; — okvetlen, mivel az én betegségem ezt igy kívánja és én azt akarom, hogy meggyógyuljak és hogy barátnőim Juliska meg Boriska az irigységtől egy kicsit meg- vagy felpukkadjanak.« ' ■ 1 Jl r - V Jjt . * 1 Hát.bizony ilyes valami kitelhetik Évának egynémely hipnotizált és férjét hipnotizáló és bütonizáló leányától. Sem az ó-, sem uj-teslámentom nem említi ugyan, de kétségtelen, hogy Éva anyánk volt az első hisztériás nő. — Mikor bűntudatára ébredt, azzal exkuzálta magát az Úristen előtt, hogy a kígyó hipnotizálta. — De én nem vagyok oly igazságtalan, hogy ősapánkat Ádá- mot kihagyjam a játékból. De nem is érdemli, hogy védjem, mivel oly pollron volt, hogy ő Évát vádolta ... Hisztériás apának vagy anyának a gyermekei leggyakrabban szintén hisztériásokká válnak. De nem okvetlen és szükségképpen örökök ezt a betegséget. Lehet az szerzett is. Ezért minden gyermeket úgy kell nevelni, hogy az esetleges arra való hajlam lehetőleg kiirlassék belőle. Edzeni kell a testét, a lelkét. Addig mig értelme nem fejlett eléggé, nem szabad a tanulásra erőszakolni. És ha a tanulás elemeit könnyedén sajátítja is el, nem szabad elmebeli tehetségeit gyötrő melléktanulmányokkal lefokozni, például az idegen nyél vek és zene korai ráokveletlenkedésével. Sokat jelent: felkelteni a gyermekben az önérzetet, a kötelességtudást, az önfegyelmet és ezeket benne ápolni, fejleszteni. Ez az igazi gyermekkertészet és ez több, mint minden fe- nyilés. A felfogását meghaladó, fantasztikus mesék, elbeszélések kárhozatosak. Szoktatni kell a gyermeket bátorságra; szoktatni, hogy ne féljen sötét szobában egyedül lenni. Ördögökről, szellemekről lehetőleg soha említést se halijon. Egyenességet, nyílt szivüséget, becsületességet, vallásosságot oltsuuk belé. De semmiféle gyűlölködést! A gyermek lelke rendkívül fogékony a gúnyra, gyűlöletre. Ezek azután elhomályosítják ártatlan lelkében a szeretet, a béke kristály-prizmáját, amelyen át addig mindent szivárványszin- ben látott maga körül. Oh, ha tudná sok szülő mint jelent az: gyűlöletre tanítani gyermekéi! . . . hogy mit jeleni áz otthoni példaadás! . . Az otthoni, a szülői ház, a gyermek előtt egy egész világot képez. Híjába való a vallás magasztossága, a hitélet fejlesztése,, ha az ő világában mást lát, tűd, tapasztal, mint amire a vallás tanítja . . . Hiábavaló minden padegogiai rendszer, ha az ő világában lelki-ordináriság uralkodik. Hijábavaló a finom érzékeket, az erkölcsi- séget kicsirázlatni és növelni szándékolt elbe- . szélések olvastatása, ha az ő világában korhadt érzékelhet észlel és ha ezek tudtára, titkon meg- hasonlani kényszerül az ő lelke . . . Ez a korai titkon való meghasonlás zsengéjében támadja meg a gyermeki idegzetet, hogy magvát képezze a pesszimizmusnak és az annak nyomán később fellépő idegességnek, hisztériának-. A szülői ház kell hogy a példát adja, hógy a gyermek lelke sima, nyugodt lehessen, mint a tó felülete, hol az ég szelíd kékje tükröződik, Ezek után, igen tisztelt hölgyeim, nevessenek csalt ki jól, hogy én itt e vigasságra szánt helyen, betegségekről meg miről trécseltem. Mutassák meg, hogy önök egészséges idegzetet, kedvesen mulatni vágyót örököltek és bizonvit- tassák be ma a férfiak — és különösen á fiatal emberek által, hogy ez az a hely, ahol az járja, hogy: »sohasem halunk meg!'«
