Nagysomkut-Erdőd Vidéke, 1906 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1906-05-05 / 1. szám
1. szám. NAGYSOMKUT-ERDÖD VIDÉKE 1906. Május 5. (5) Levél a szerkesztőhöz. Tisztelt Szerkesztőség! Becses és bizalmas megkeresésére válaszom a következő: Azon eszmét, hogy Nágysomkuton még egy lapot szándékoznak inditani, melynek célja . Nagvsomkut és vidéke közvetlen érdekeinek szolgálása és a társadalom jó egyetértésben fentartása lenné, mint lelkész, kinek hivatása csak békét és egyetértést hirdetni, csak üdvözleni tudom. ♦ Tagadhatatlan tény, hogy minél többén vállalkoznak a közerkölcsiség és a közjó előmozdítására és fölvirágozta- tatására, annál biztosabb siker kecsegtethet bennünket a jövőre nézve, föltéve persze, hogy az indítandó lap helyes irányban fog működni; Egy aggályom van: vájjon a két lap olvasóközönsége megbirja-e az anyagi terhet, mely reája fog nehezedni, és átfogja-e karolhatni mind a keltőt ugv, hogy azok magasztos és közérdekű céljuknak megfelelhessenek ? A mi engem illet, ki a jónak, igaznak és nemesnek nem voltam soha ellenkezője, ígérem, hogy önzetlen céljuk elérésében az uj lapot is tőlem telhető- leg támogatni fogom. Nagvsomkut, 1906. április hó 30-án tisztelője : Serba János, g. k. espures-plcbános. Közgazdaság. . C........ CMJáj-us. A konyhakertben. Az egész május veteraé- \ nyeink gondozásával, újabb magágyak rendezésével, átültetéssel, gyomlálással — szárazság idején öntözéssel tellik el. A korai saláta helyére paszulyt, borsót, esetleg más olyan valamit, mely még a nyáron beérik — teszünk. 1 • A káposzta, répa, retek, ugorka, dinye, tök-magvakat s e hó vége felé a máiét és burgonyát egész bátran a földbe lehetjük. A káposztát, ha csak lehet ■— hogy a nap heve és a földi balhák ellen megvédjük, árnyékos helyre vessük. A paradicsomot, paprikát s a melegágyakban levő növényeket is mind kiültethetjük állandó helyükre. A gyengélkedőket öntözzük hig trágyalével. A gyümölcsösben hozzá láthatunk az alanyból jövő fatlyuhajtások s az oltott csemeték .kötelékeinek eltávolításához. Hogy a nemes hajtások egyenesen nőjenek, karókhoz kötjük s hogy jobban fejlődhessenek, oldalhajtásaikat lecsípjük. A szemezendő alanyok alját s az egész fát a hernyóktól, levél, pajzs és vérteliiklől megtisztítjuk. Majd megkapáljuk s száraz időben öntözzük. A szőlőben a földet az oltványok mellől szépen kezünkkel félrehúzzuk s a harmatgyö- kerekét, fattyúhajtásokat —r még virágzás előtt — ollóval vagy késsel ügyesen eltávolítjuk. Ezek megtörténte után ismét felhalmozzuk s hozzáfogunk az első permetezéshez. A hajtásokat (ha azok legalább 40 cm nyíre nőttek) karókhoz erősítjük. S hogy az ez idő alatt keletkezett fattyúhajtásoktól meszabadilsuk — a földet a tőkétől ismét elvesszük. Most 'csak annyi földet teszünk vissza, amennyi a tőkéknek, illetve oltványoknak forradáshelyét betakarja. Aztán a talajt, melyet a fenti munkák alatt embereink bizonyára jól letaposlak megkapáljuk, Ducii néni. Dudi néni vállaira az idő súlya nagyon reá nehezült. Hja, régi história az, talán már nem is igaz, hogy ő valamikor leányéletet is élt. Nem itt. ezen mogorva, Sötét, komor, minduntalan az élet múlandóságára emlékeztető falak között s az ablakból látszó és a végtelenségig elnyúló rónaságon, hanem'a messze távolban, az örök hófedte; havasok aljában, az Olt vize által öntözött tündérvölgyben; hol édesebb, ré- szegitőbb a vadvirágos rét illata, árnyasabb az erdő/csattogóbb a patak, partjain szebb a ne- felejts, okosabbak a katica bogarak, s a kakuk- madár is inkább megmondja az igazat, mint itt. A gondtalan, örömleljes leányéletre már csak halványan emlékszik Dudi néni. Azóta nagyot fordult az idő kereke. A mult most már legfeljebb emléknek jó, de semmi esetre sem a szív érzelmeit felkorbácsoló gondolatnak. A végzet titkai s céljai kiszámíthatatlanok, megfej thetetlenek. Lehet, hogy igy volt jobb. Lehet, hogy a leánvkorában annyira dédelgetett, s később any- nvit ostorozott szivét az általa óhajtott utón több, csapás érte volna. Lehet, minden lehet. Szegény Dudi néni, jóllehet lelke meg van törve s szive összezúzva, s mégis oly finom mo- solylval, igazi barátsággal fogadja tisztelőit, látogatóit, mintha ez az élet mindig csak rózsát hintett volna útjaija, mintha bánata sohasem volt volna, mintha homlokára a barázdákat nem a fájdalom, hanem egyedül az idő ekéje szántotta volna. Kedvesen, édesen beszélget el velők egy- egy félórácskát. Az emberek ügyes-bajos dolgaira nem kiváncsi, de saját bensejét sem tárja fel. Ugv hiszi, megszentségtelenitené a mély bánatot, s a gyászos pgq4é^B|djtkef: melyet szivében mélyen elrejtve hoj^doz, ha a rossz nyelvek kritikájának prédául engedné át. Könnyezni senki sem látta férje és fia temetése óta, de kacagni sem, legfeljebb mosolyogni, mely mosoly finom ajkán olyan, mint az őszi napfény; világit, de melegítő ereje nincs. Az is oly rég volt már, hogy egyetlen fiák majd később férjét bus harangszó mellett kisérte ki a temetőbe; azóta lehetett volna már feledni, legalább a tapasztalat e mellett bizonyít. De Dudi néni szivének bánata nem enyhül ; az idő múlása reá nincs hatással. Bánata, gyötrő fájdalma mély, gyásza marad a régi. Ha egyedül van, gondolata minduntalan visszabotorkál a múltba, s ilyenkor megerednek könnyei, végig peregnek elhervadt orcáin, s nyitott imádságos könyvében egy régi/egy nagyon régi képre hullanak. A kép nem Krisztust, nem Máriát ábrázolja, sem övéit, kik rég elhaltanak, hanem egy élőt aki az ő elárvult szivében élve van eltemetve. A sok könnytől elfakult a kép, s vele együtt az ő régi rózsás leánykori álomképei is. Igen, a megkopott kép alakja él olt a messze távolban, a vadvirágos rét boritolta Olt völgyében. Szivében nem kisebb a bánat, mint Dudi néniében. Ő - is csak a múltnak él, annak foszlányos ködében botorkál gondolata, abban keres megnyugvást, erőt a még hátra levő napjaira. Sohasem nősült meg. Dudi néni nagyon jól tudja miért. Azok a forró könnycseppek, melyeket naponként hullat az imakönyvébe rejtett, becézett képre, tudnák megmagyarázni legvilágosabban, hogy Dudi néni szivét mi bánat nyomja, mi bu marcangolja. Szeretett, nagyon szeretett; s a kit szeretett, nem a férje volt. Mindennek dacára tiszta lelkét, melyet a keresztvíz mosott fehérre, a bűnnek még csak árnyéka sem érintette soha. Tisztelte férjét hitvesi kötelességből, neki élt teljes odaadással szerelem nélkül. Eérjének nem is volt panasza reá soha; s nem is lehetett. Nagyon felvilágosodolt ember volt, megelégedett azzal, hogy szeret, azzal nem törődött. Hogy nincs szeretve. Mig férje s gyermeke élt, addig valahogy elteltek Dudi néni napjai; a férje s gyermeke iránti kötelesség tudata, a házi gond elterelték figyelmét arról a régi köddé foszlott rózsás álomképről, mely oly szép jövőt Ígért neki. De most, hogy egyedül áll a világon, mert hiszen csak halottjai vannak, nagyon szomorú az élete. Ha azokat a halottakat szívből tudná megsiratni, avagy legalább élő halottja nem volna, talán inkább tudná elviselni a szomorú jelent. Az emberi kor ily végső határon szinte csodálatos, hogy Dudi néni nem tudja elfelejteni azt. a percet, mikor le kellett mondania arról, akit szive egész hevével szeretett s ahhoz a férfiúhoz kellett kötnie életet, akit szülei jelöllek ki számára. Engedelmes jó leány létére, szüleinek engedelmeskedett. Akarata felett szülei szabadon rendelkezhettek, de a szivét, a lelkét már előbb odaadta másnak — a felelt már rendelkezni nem lehetett. S hogy férje elhalt, az, akinek a szivét egykor odaadta, mindenáron szerette volna, hogy legalább életük alkonyán legyenek egymáséi. Hej, de Dudi néni az egykor imádott szépség erről hallani sem akart. A meleghangú levélre annyit válaszolt, hogy annak az álomnak régen vége, vége, hogy akinek ő élete rózsáit nem nyújthatta, elszáradt kóróit nem nvujtandja, különben is tisztességben őszülvén meg, ilyen előrehaladott korban a világ előtt sem akart nevetségessé válni. Azóta Dudi néni él tovább egyedül, Ha délutáni látogatói eltávoznak s magára marad, lelke nap-nap után visszaszáll a múltba, könnyei sűrűén hullanak az imádságos könyvbe rejtett elfakult képre. Vallens. Nagysomkuti piaci árak: Búza ..... (100 kl gr.) 1500-15-20 K Rozs ' I . ff I . 12-00-13-00 * Tengeri . ........................ 13 00—13 50 » Pa szuly , ... . -. . . . 1400—14-20 » Kender............................. 3800—3800 * Bü kköny............... 17 00--1800 * Zab . . '............................... . . 1300—13 40 » Lu cerna ....................... 40 00—45 00 » Ló here. . . . . ; . . . . 40 00—45 00 •» Erdödi piaci árak. Búza...................(100 klgr.) 1450-15 00 K Roz s ....................... 12 00—13 00 » Ár pa . . . . . . . . . . 14 00—1500 » Tengeri............................ . . 1400—1500 » Bü kköny....................... 26-00—2700 » Sz erkesztői üzenetek. ■ > Lyla. Örvendünk, hogy munkatársaink között üdvözölhetjük. K. M. Szives közreműködését továbbra is kérjük. P. Későn érkezett. Legközelebbi számunkban közölni fogjuk. ^ Ny. J. A mutatványszámokat elküldjük. Köszönet. Kiadó és laplulajdonos: Szűcs 0-37-tála, és 23ottills: Gí-éza. APRÚ HIRDETÉSEK. E rovatban minden szó egyszeri hirdetése 2 fillérbe kerül. Krfl <37,rmhplfpki 01*hgyürüsi' erdődi ó és iVi aöZiilaUCibCiVl, uj borokból kisebb és nagy obh mennyiségben kiadóhivatalnál megtudható dinnél készlet van. TT'l qHó egy hossiu. használt zongora. Cim a kiadó- LiiaUU hivatalban. az Orsz. Posztókiv, Áruháznak (Budapest, Rottenbiller-utca ___ _________ 2-ik sz.) 1000 vég nagyon jó minő ségű tartós férfiruha szövetet égy csődbe jutott posztógyárostól potom áron megvenni. Éz okból vidékre a fenti szövetekből egy teljes férfiöltönyre elegendő 3 méter szürke, barna és drapp férfiruha szövetet csak 6 koronáért, fekete 'vagy sötétkéket 7 koronáért utánvéttel szétküldenek. A feni árut t. olvasóink figyelmébe ajánljuk.
