Nagysomkut-Erdőd Vidéke, 1906 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1906-06-09 / 6. szám
(4) 1906. Junius 9. NAGYSOMKUT-ERDŐD VIDÉKE 6. szám. kedés fog történni, hogy a községi és felekezeti tanítók is megkapják áz állami tanítóknak engedélyezett vasúti kedvezményt. Negyvennyolc gyermek atyja. Ilencfalva községben él Székely Zsigmond, aki e bérces hazában egyedül dicsekszik azzal, hogy 48 élő gyermek atyja. Székely ma 51 éves ember, aki négyszer esküdött örök hűséget és négy felesége összesen 52 gyermekkel ajándékozta meg. Az 52 gyermek közül 4 elhalt és 48, azaz negyvennyolc él. A legutóbb született két gyermekét, tekintettel nagyszámú családjára, a nagyváradi gyermek-menházba helyezték el. A 48 gyermek közül 31 fiúgyermek és 17 leány. Idegenből meghonosított szokások. Főleg a germán népeknél vannak szokásban az úgynevezett háziáldások, amelyek azonban az utolsó évtizedben annyira elterjedtek hazánkban is, hogy több czég alakult kizárólag ilyen háziáldások terjesztésére, úgy a fővárosban, mint a vidéken, s noha már hanyatlóban van ez az üzletág, még mindig talál Magyarországon elhelyezést nyolcz- van—százezer darab évente. Ezen főleg Ausztriából importált és főleg osztrák czégek magyar- országi telepei által terjesztett háziáldások kiküszöbölése czéljából a magyar iparfejlesztés jelszavának hatása alatt elkészítette, még a nyomor és szenvedés napjaiban, egy magyar müin- tézet Barabás festőnek hires Kossuth Lajos portrait- ját, gyönyörű domborművű kivitelben. E remek kivitelű képen Hungária koszoruzza meg Kossuth Lajos nemes alakját és a kép minden sarkán Ízlésesen elhelyezve látható egy-egy tulipán jelképezi nemcsak a kép magyar eredetét, hanem a Tulipánkert-Szövetség védelmét és ajánlatát is. A kép mottója köriratban a Szózat két első sora s úgy ez egy igazi Nemzeti Háziáldás, amely ma az uj korszak napjaiban még több jelentőséggel bir, mint a közelmúltban, már csak azért is, mert hivatva van arra, hogy az osztrák iparnak vessen e téren gátat. A Melczer Károly és Társa czég (Práter-utcza 68.) adta ezt közre, egy egyszerű, mindenkinek hozzáférhető, de mindamellett rendkívül ízlésesen kiállított 10 koronás kiadásban és egy másik selyemre nyomott, mahagóni kerettel ellátott szalon kiadásban, amely 20 koronába kerül, de amely Összegekben a csomagolás és szállítás költségei is benfoglaltatik. Ha tekintetbe vesszük, hogy a czég a Tulipánkert- Szövetség czéljaira minden eladott kép után 5 százalékot és az országos függetlenségi és 48-as párt által kijelölendő másik jótékonyczélra további 5 százalékot ajánl föl, úgy ezen kép rendelői csekély összegért nemcsak egy szép mii- darab birtokába jutnak, hanem amellett, hogy a magyar ipart pártolják, két jótékony intézmény érdekeit is előmozdítják. A végeladások engedélyezése. A kereskedelmi miniszter 1906. május 5-én 24,747. sz. határozatában kimondta, hogy minden végeladásnak, árverésnek, vagy más tömeges és gyors eladásra ingerlő módon történő eladásnak hatósági engedély nélkül való megkezdése az ipar- törvény 51. §-ának általános rendelkezéseibe ütközik. A kamarai választó képesség és a kamarai beltagság. A kereskedelmi miniszter folyó évi május ll-én 19.105. sz. alatt érdekes elvi jelentőségű döntést hozott, kimondván, hogy kamarai beltaggá csakis- olyan kereskedő vagy iparos választható, aki kereskedését vagy iparát legalább három éven át a kamara székhelyén folytatja. Az olyan kereskedő és iparos, kinek a választói névjegyzék összeállítása napjáig nem volt cselekvő vagy szenvedő válaszlói joga, de ezt a választás napjáig megszerezte, cselekvő és szenvedő választói jogával élhet. A munkácsi ur Pesten. Ezeréves ünnepét ülte az ország. Örömtől sugárzott minden arcz. Az ország fővárosában fényesen ünnepelt a kormány, a milleniumi kiállítás hire az egész világot bejárta, eljutott hát Munkácsra is. Egy társaságban tárgyalják is a dolgot. Egyik zúgolódva is jegyzi meg: — Már az bizony nem szép, hogy a kiállítás Pesten van és nem Munkácson ! Itt előbb voltak a magyarok, itt építették az első várat, mely nagyon munkás alkotmány volt, ezért hívják városunkat ma is Munkácsnak. No de én felmegyek Pestre, mit tudnak odább a magyarok 1 Fel is jött, azonban előbb irt a kis öccsé- nek, ki itt lakott, hogy várja. Meg is érkezett, a Tóni gyerek várta. — Tudod öcsém, feljöttem, látni akarok mindent, az egész fővárost, vezetgess, de vigyázz, mert én több nevelés alatti gyereknek vagyok az apja, az életem drága, hogy azok árván ne maradjanak. A derék hazafi el is indult a Tóni gyerekkel, Mondja ez neki, hogy a Lánczhid csodaalkotás, ilyet Munkácson gondolni se tudnak. Jól van öcsém, ezt megnézzük.Gyalog mentek. Persze a hídon omnibuszok, kocsik jöttek-men- tek. A hid, mint rendesen, inogni kezdett. A bácsi megijed s esze nélkül szaladni kezd, bár az öcskös kiabál, hogy ne féljen, nincs mitől félni. De ez őrülten szalad, a szél által lefújt kalapját is elhagyva. A Tóni kapta fel a kalapot s csak a parton érte utói, hol lelkendezve, fáradtan mondja: — Na öcsém, ha én kapitány volnék itt, egy kocsit se engednék át e hídon, mert egyszer csak leszakad! Aztán villamoson mentek ki a városligetbe. A sok látványosság, ringispil, állatkert s a sok minden a kiállítás területén megfelelt a munkácsi Ízlésnek is, kénytelen volt beismerni. — Ez már sok szép dolog, ilyen nincs még Munkácson se! Az öcs egyet gondol, a bácsit a földalatti villamoson viszi a városligetben levő végállomásról, mely még a föld felett van. Megindul a villamos s egyszer csak a föld alá jutnak. A munkácsi bácsi ijedten ugrik fel s kétségbeesve kérdi: — Hát ez már mi öcsém ? Mire az öcs felvilágosítja, hogy ez a föld alatti villamos, az Andrássy-ut alatt megy a Gizella-térig, mert ezen a gyönyörű utczán nem engedik a villamost, métya többi utczákon szaladgál. A bácsi izgatott, az öcs nyakonvágástól félve távolabb húzódik, mikor ez kiabálni kezd : — Meg kell állítani, én kiszállok 1 Négy apró gyerek apja vagyok, én nem akarok elpusztulni. Mi lesz a gyermekeimmel?! — Az Andrássy-uton nyolcz állomás van, a legközelebbinél kiszállok s felment a lépcsőkön ki a felszínre, az Andrássy-utra. Itt keményen leszidta öcscsét, hogy az ö drága életét, négy gyerek apját ily reszkirozásnak teszi ki. A Kerepesi-utou menve, midőn egyik oldalról a másikra kellett átmenni, 200 lépésre látván közeledni a villamost, mézes madzaggal se lehetett volna átcsalni, bevárta, míg az elment, csak azután szaladt át a másik oldalra. — De kedves bátyám, hisz együtt vagyunk, karonfogva járunk, hát mért fél 1 — biztatja öcscse, — Nem úgy van öcsém, — úgymond — én négy neveletlen gyereknek vagyok az apja, ha elüt a villamos, ki neveli fel őket ? Te csak magad vagy, könnyű neked 1 De nem is volt boldogabb senki, mint ő, mikor végre Pestről hazaért s neveletlen gyermekeit keblére ölelhette, erős fogadást tévén, hogy felőle ugyan csinálhatnak kiállítást százszor, ezerszer is a könnyelmű pestiek, ő ugyan oda nem megy Munkácsról. Dr Dunuy János. Közgazdaság. Kártékony rovarok. Gazdáinknak nemcsak az idő s elemek viszontagságaival, de bizony nagyon sokszor kártékony rovarokkal is kell küzdeniük. Ilyenek — a cserebogár, mely nagyobb mennyiségben minden negyedik esztendőben jelenik meg. Mint bogár pusztítja a gyümölcsfákat, erdőket, s mint kukac, véleményeink fáink gyökereit. A barna földi hernyó. Gyenge véleményünk pusztítója. Egyik plántáról átmegy a másikra mindaddig, míg az utolsót is tönkre tette. Meglapulva a föld alá húzódik. A lerágott plántáknál könnyen reáakadhatunk. Pusztítói — az embereken kívül — az éneklő madarak. A káposzta özöndélc. Hernyója a káposztaféléken szokott lenni. A galagonya özöndélc. Leginkább a gyümölcs és erdei fákon tartózkodik. Földi bolha. Apró fényes fekete bogárkák. Különösen a káposzta-féléket bántják. Ha enyves papirost a plánták fölött végig huzunk — sokat el lehet közülök fogni és megsemmisíteni. Sokan a bagó levét, hígított lúgot ajánlják ellenök, mezekkel locsolgatni kell. A hangyák. A gyenge palántákat pusztítják; azonkívül nagy kárt tesznek a gyümölcsösben is. Jó zsombékjaikat forró vízzel leönteni. Ha azt akarjuk, hogy a fára ne menjenek, annak törzsét kátránjms rongygyal csavarjuk körül, melyeken át nem hatolhatnak anélkül, hogy oda ne ragadjanak. Lóleiii áska. Csúnya hosszú bogár. Nagy kárt tesz a növények gyökereiben. Legbiztosabban kiirtható, ha tartózkodási helyéi felkeressük s abba olajos vizel öntünk. A darázs. Nemcsak a méheknek, de az érett gyümölcsnek is nagy pusztítója. Ha fészkeiket fölkeressük — kéngőzzel sokat elpusztíthatunk. Csigák. Véleményeinken kívül gyümölcseinket is rongálják. Ahol elszaporodtak, reggel vagy eső után. össze kell szednünk és mindjárt elpusztítanunk. Levéltetvek. Legtöbbször gyenge, beteges növényeinket lepik el. A szu. Álcája a fába fúrja be magát. Ott élődik. Meg lehet ismerni már kívülről is fűrész- porféle ganajáról. Ha nincs mélyen egy dróttal is kihúzhatjuk; különben ha a lyukba kéncsőt teszünk s bedugaszoljuk, magától elpusztul. A kéreg-szu ellen legjobb a fát lekérgezni s azután marhaganaj és agyagból készült péppel bekenni. C S A R N O K.. Gyöngyvirág... nefelejts. Gyöngyvirág .. . nefelejts . , , Ti kedves virágok, . Nekem egykor mennyi Örömet hozátok. Szivbelí örömet, Derült, fényes eget, — S a jövőt színező Álmot, reményeket ... Gyöngyvirág . .. nefelejts .. . Most is viruljatok, Mikor leszakítva Koszorút alkottok. Viruljatok soká Messzi idegenbe’ Égy rég hantolt sirnak Fejfájára téve. S mondjátok el ottan Azt az izenetem; Végsóhajomban is A nevét említem! V. Adél. Ifjúságomból. — Tlioma Lajos. — Wernerék Heurikje mondta, hogy az anyja megtiltotta neki a velem való együltlélet. Mert a modorom nagyon durva és mert bizonyosra veszi, hogy nemsokára kicsapnak. Azt mondtam a Wernerék Heurikjének, hogy fütyülök az édes anyjára és örülök, hogy nem mehetek többé hozzájuk, legalább nem látom a sok házi piszkot. Erre azl válaszolta lleurik, hogy egy komisz
