Állami gimnázium, Nagykikinda, 1914

I. Domokos Jenő életrajza

1914. szept. 28-án Enyingen egy sírdomb emelkedett, amely melleit sem én, sem az intézet közömbösen nem haladhat el. Engem a sírnak lakójához hosszú időn át baráti érzelmek kötöttek, amelyeket egyenes, becsületes, tiszta magyar érzületével keltett énbennem; az intézetnek pedig ott volt bölcsőjénél, a megalapítás és szervezés nehéz munkájában részt vett és első pillanatától kezdve 11 esztendőn át igazgatója volt. Domokos Jenő halála, ámbár 17 éve mult el, hogy a városból eltávozott, barátjait mélyen megrendítette és viszszaidézte lelkükbe azokat az időket, amelyek küzdelméből Domokos derakasan kivette a maga részét. Halálának hire nemcsak barátainak, akiknek sorában az idő mély rendet vágott, hanem ezrekre menő tanítványainak szívében is fájó érzelmeket váltott ki. És pedig nemcsak Nagykikindán és annak környékén, ahol 20 esztendeig csepegtette az ifjúság szívébe a tudományt és a haza iránti szeretetet; hanem az ország igen sok helyén is, ahol mint tanár működött. Domokos Jenő keresztneve József volt, Jenő nevét a szerzetesrendbe való lépéskor vette fel és megtartotta azután is, mert minden okmánya erre a névre volt kiállítva. Domokos József született Szegeden 1840. márc. 1-én. Szegény, 16 gyermekkel magáldott, kezük munkája után élő szüleinek legidősebb fia volt. Gyermek-évei sokszűkölködésben teltek el és ő maga is szüleivel együtt nem egyszer kézimunkát végzett. Éppei ez a nélkülözéssel tele élet érlelte meg benne a gondolatot, hogy könnyebb megélhetési módot biztosít magának. Erős akarattal elhatározta, hogy gimnáziumba jár és elvégzi az iskolákat. Már 14 éves elmúlt, amikor szülei beiratták őt a kegyesrendiek vezetése alatt álló sze-