Állami gimnázium, Nagykikinda, 1906

I. Adatok az intézet 1906 -907. tanévi történetéhez

megemlékeznem azon szomorú esetről, amely az intézetet Kovács Antal VII. oszt. tanulónak öngyilkosságával érte. Amint magát a tényt a legnagyobb felháborodással elitéljük, úgy szánalom tölti el szívünket az eldobott ifjú életen. És ha magában meghasonlott lelkű és öröklött betegségben szenvedő ifjúról nem volna szó, úgy kétségbe kellene esnünk korunk ifjúságának erkölcsi világán, belső gondolkozásán, amelynek, mint a hogy azt a jelen eset mutatja, igen csekély ok elegendő arra, hogy lelki egyensúlya meghibbanjon és az életet magától eldobja. Ifjúságunk erkölcsi világára árnyat vet még a VIII. osztályt végzett tanulóknak a Temesvárolt larlott. kerületi tornaverseny alatt tanúsított magaviselete is. Fájdalommal kell konstatálnom, hogy ezek közül 7-en megfeledkeztek magokról, annyira, hogy ellenük a fegyelmi eljárást meg kellett indítani és ügyüket, miután komolyabb vétségről volt volt szú, a ninlt. Minisztériumhoz döntés végett felterjeszteni. A nmlt. Minisztérium f. é. jun. 11-én 59 260 sz. a. kelt magas rendeletével az illető tanulókat az intézetből kizárta és szóbeli érettségire itt nem bocsátotta. Ez az eset is szomorúan bizonyítja, hogy igen sok tanuló nagyon hiányos házi nevelésben részesül, s hogy azonnal, ahogy a tanári testület atyai kezét nem érzi, még virtuskodásból is áthágja az erkölcs, az illendőség még legelemibb szabályait is. Ezen esetből nemcsak az ifjak, hanem a szülők is tanulhatnának, hogy gyermekeik társainak megválogatásában szabid kezet nem engedhetnek és hogy magzatjaik erkölcsi világára, lelkületük finomságára igen nagy gondot kell fordítaniok. Minden tudomány, minden tehetség kárba vész, ha az a sziv nemességével, határozott erkölcsi érzülettel nem párosult. Sőt a legnagyobb bűnök elkövetői a tehetséges, de romlott, szívű emberek számából kerülnek ki. Mint, minden esztendőben, úgy most sem mulaszthatom el, hogy a szülőket, ne figyelmeztessem arra, hogy fiaiknak éretlen utánzási hajlama ellen minden erejükkel küzdjenek. A gyermek gyermek legyen, mert az olyan korán érett ifjú, aki gyermek éveiben nem volt gyermek, hanem már akkor adta a komoly öreget, az életbe nem Viszi azt az akaraterőt, amely öt az élet viszontagságainak leküzdésére képessé, nem viszi azt az