Állami gimnázium, Nagykikinda, 1905
vános helyre maga a szülő szokta vinni gyermekét, ügyeljen tehát magatartására; ha pedig felügyelet nélkül ereszti, bűne kétszeres. Sok szülőnek és szállásadónak örömére van, ha gyermeke, illetőleg kosztosa komoly, nagykorúakat utánzó, kis öreg. Istenem pedig mily veszedelem rejlik az ilyen magavi- seielben! Ez a veszedelem késztet arra, hogy a szülőkhöz és a szállásadókhoz emeljem figyelmeztető szavamat. A nagykorúak szokásainak éretlen utánzása rettenetes mérget hord magában, amely az ifjúnak életerejét, munka kedvét, akaratát megrontja; az életet pedig reá nézve nem kedvessé, kívánatossá, hanem unottá teszí. A korai érettségnek életuntság, kötelességérzet hiánya, minden nemesebb, fennköltebb eszme iránti érzéketlenség a szomorú következménye. Az ifjúnak gyermekéveiben gyermeknek kell lennie. A gyermekkor játszi kedve menti meg az ifjút mindazon rossz irányú befolyásoktól, amelyek jövő éleiét tönkre tehetik. Az intézet ez irányban a tanulókra csak a szülők támogatása melleti képes hatni, anélkül minden fáradozása hiábavaló. Ezen feladat megoldásában a fáradságnak, az őrködő gondosságnak oroszlánrésze a szülőkre hárul; a tanári testület csak a szülők ezen munkálkodását irányíthatja, tanácssal szolgálhat, de az iskolán kívüli életbe őt nem követheti, ott ellen nem őrizheti. A szülőkhöz és a szállásadókhoz évröl-évre intézett ezen szavaimat nem zárhatom le anélkül, hogy föl ne szólítsam őket, hogy gyermekeikben, illetőleg gondjaikra bízott ifjakban fejlesszék a vallásosságot, ápolják a tisztesség és becsület iránti érzéket és gyarapítsák kötelesség- érzésüket; mert csak így válhatnak az iíjakból derék, munkás, hazájukat és szüleiket forrón és igazán szerető honpolgárak; csak így találnak a szülők gyermekeikben örömet és féltő gondosságuknak, fáradságuknak csak így lesz meg a méltó jutalma! A tanulók egészségi állapota a lefolyt iskolai évben kedvező volt. Dacára annak, hogy a városban már két év óla dühöng a vörbeny, kanyaró és hasi hagymáz járvány, az ifjúság között ragályos természetű megbetegedés mégsem fordult elő, kivéve a négy ragályos bőr betegségben szenvedő tanulót, kik csak teljes felgyógyulás és fertőtlenítés után hallgathatták ismét az előadásokat. — 7 —-
