Állami gimnázium, Nagykikinda, 1898

rására, a műveltség melegágyára bukkan és a hol biztos kezekbe rakja le a szülő, a gyermek első iskolamestere, az őt helyettesítő mesternél a nevelés megkezdett munkáját. Egyik nevelő a másiknak kezébe adja a vezetés fonalát, hogy a megkezdett nagyszerű ténykedés tovább haladjon, a művelődés, kiképzés teljes alakot nyerhessen. így jön létre a családi ós iskolai nevelés között az a bizonyos kapocs, a mely a kettőt összefűzi ós a mely a kettő között összeköttetést létesít. A szülői gondos nevelésnek, felügyeletnek meg kell lennie az iskolázás folyamata alatt is, mert csak így lehet eredményt elérni s így koronázhatja biztos siker úgy a szülők, mint a nevelők működését. Nem lehet eléggé hibáztatni egyes szülőknek ama téves, felfogását, mely szerint ők azt hiszik, hogy midőn iskolába adták gj^ermekeiket, eleget tettek kötelességüknek a nevelés dolgában ós minden tekintetben teljesen az iskolára támaszkodnak ós számítanak azzal a kijelentéssel, hogy végezze a többit az iskola. Ez a nagyon egyoldalii felfogás arra mutat, hogy a szülők nincsenek tisztában ügy saját maguk, mint az iskola feladatával ós magukról minden terhet az iskolára szeretnének hárítani. Tévednek, mert a vezetés nagyobb részben most is a szülőknek kezében marad. Hiszen tudjuk, hogy az iskola inkább oktat, mint nevel, nem mellőzi ugyan a nevelést sem, de nem teheti ós végezheti ezt a maga teljességében az idő hiányánál fogva sem, meg azért sem, mert a gyermekek iskolázásuk alatt is idejük nagyobb részét a családi körben töltik a szülők mellett, hol könnyebben eszközölhető a nevelés. A szülők máskülönben is jobban ismerik gyermekeik hibáit, amelyek javításra szorulnak, mint az a nevelő vagy tanító, ki naponként négy vagy öt óráig van növendékeivel. Az iskola nem ügyelhet a gyermekeknek minden lépésére ós nem láthatja el nevelési tekintetben minden szükséges kellékekkel, hanem sok esetben a szülők támogatására számít, mert ők közelükben lévén, velők