Állami gimnázium, Nagykikinda, 1897

I. Дг egyenlőség és szabadság eszméje.

A nemzetek államié ntarfcó képessége az állam szervezetében s az erre vonatkozó törvényekben nyilvánul. E szerint a törvények nemcsak az erkölcsüknek s a kor jellemének fokmérői, hanem egyúttal tanúbizonyságai a nemzetek azon képességének, a mely a korszellem megértésében, annak megfelelő intézmények létesítésében, az állam szükségleteinek helyes felismerésében, szóval azon tehetségben nyilvánul, a melyet politikai érzéknek szokás mondani.

Ezen éizéknek kisebb-nagyobb mértékben való fejlettsége adja meg a nemzeteknek politikai jellemét és szolgál alapul a nemzeteknek politikai iskolázottság szerint való osztályozására.

Ha végig tekintünk Ázsia és Europa államain s az ázsiaiakat összehasonlítjuk a mi л ilágrészünk államaival, első pillanatra felismerhetővé leszen, hogy a politikai érzék Európában aránylag rövid idő alatt óriási kifejlődést nyert s annak megfelelő eredményeket is érlelt, mig keleten na- gyobbára még most is azon állapotok uralkodnak, a melyek már évezredek előtt adták meg ezen álladalmaknak a maguk sajátos jellegét, vagyis, mig Európában a törvényhozás már a jövőre s a polgárisodás követelményeire való tekintettel folyik, addig az ázsiai törvényhozók még ma is csak a jelen szükségleteit tartják szem előtt s törvényeiket azon czél- zattal hozzák, hogy a létező bajokat az életre s a társadalomra való hatásukban ártalmatlanokká tegyék.

De legyünk igazságosak és valljuk meg, hogy az európai álladalmak is csak alig egy évszázad óta számolnak törvényeik hozatala s állami szervezkedésük alkalmával a jövő és a polgárisodás követelményeivel, mig körülbelül másfél ezredéven keresztül, az egyetlen Angliát kivéve, az európai államok is igazolni látszottak egy angol jogtudós beváló állítását, mely szerint „az emberiségnek túlnyomó része sohasem tanúsította a legkisebb vágyat sem arra, hogy polgári intézményei javíttassanak“, ennélfogva „az emberi