Állami gimnázium, Nagykikinda, 1897
— 118 — get czéljára nézve sem, kétszeres sulylyal bir minden egyes intézkedés és tett, a mely a Hóra-világ korában illetékes helyről származott. S ez intézkedések és tettek az erdélyi közvéleményre egy évszázaddal ezelőtt azt a benyomást tették, a melyet az olvasóra tesznek most, s a mely benyomás az erdélyi nép hitének rögeszméjévé vált: hogy ugyanis a bécsi kormánynak része volt a lázadás előidézésében s hogy maga II. József is előzetes tudomással birt róla. Ismeretes, hogy a bécsi kormánynak százados törekvése a magyar alkotmány megdöntésére irányult. II. József ezen hagyományos politikával előjogos alkotmányunk elleni aversioját is párositá s 10 évi uralkodása alatt egészen leplezetlenül az alkotmány megdöntésén s a nemesség előjogainak megsemmisitésén fáradozott. Hogy ez irányú tevékenysége elé mennyi akadályt gördítettek a vármegyék, arról a történelem tesz tanúságot. Kétségtelen, hogy II. József humanus érzésű, emberszerető fejedelem volt, akinek nemes szándékai mellé csak alkotmányos érzékre lett volna szüksége, hogy nagy dolgokat hajtson végre. De épen ezen alkotmányos érzék hiánya fosztotta meg tevékenységét az eredményektől, tette animosussá az alkotmányát gondosan őrző és féltő magyarság iránt s használtatta fel kellő megválasztás nélkül a kinálkozó eszközöket, ha azok terveit, melyekhez makacsul ragaszkodott, elősegitették. Ez a körülmény adja meg a Hóra-lázadás- nak a maga sajátos jellegét, a mennyiben minden jel arra vall, hogy a mozgalom nem volt II. József ellenére s bár okmánynyal nem bizonyítható, nem történt külső befolyás nélkül. Józsefnek a lázadás előidézésében való közreműködését első sorban maguk az oláhok hirdették. A Hóra-láza- dás folyamában ugyanis jelszóvá lett, hogy a magyar nemesség kiirtását a császár óhajtja, s a lázadás vezérei: Hóra, Kloska és Krizsán minden alkalommal a császárra és az ő parancsára való hivatkozással szólították fegyverbe a magyarság ellen a népet, a mint erről az udvari cancellaria 1784. évi decz. 11. kelt felterjesztésében magát a császárt is értesítette.1) Teleky Domokos gróf, a Hóra-támadás története ez. müvében concret adatot is hoz fel annak igazolására, hogy a császár biztatókig működött közre a lázadás előidézésé*) Szilágyi Ferencz : A Hóra-világ Erdélyben, 173.
