Állami gimnázium, Nagykikinda, 1892
— 6 — hűtlen kezét nevelő anyjára. Megoldását sokan kísérlettek meg az egész vonalon, de hasztalan, eddig a viszonyok halsága végleges sikert nem enged és minden uj tanévvel ismét felüti fejét a vezető egyén előtt. A kérdés teljes megoldására nem támogat engem egy nagyobb irodalom, egy tevékeny hatalom, egy hosszú múlt, csak nehány tehetős eszközével, sokszor a legkisebbel is szándékozom foglalkozni. I. Nemzeti nevelés! . . . . e sokat Ígérő és jogos szózat kiválóan idegenajku vidékeink nevelőit és tanárait hívja ki egyetemes és lelkesítő munkán,. Ott, hol a nemzetiségi nyílt és titkos küzdelmek piaczán növekedő tanulót gondolkozásában és érzületében megzavaró párttusák, idegen érdekek, hol a család szentélyében felhangzó az iskolát és a nemzeti nyelvet becsmérlő nyilatkozatok, hol a magyar állameszme ellenségeinek homályos és érthetetlen ármányai nem hagyják az ifjút még egyéni kiforrása előtt sem nyugton, ott hol az ifjú már zsenge karokkal lengesse azt a lobogót, melyhez a magyar állameszmének hódoló tanár toborozza — ott egy múltból erősbült nemzeti nevelés, egy tanügyi politika hivatását el nem mulasztotta, sőt szentesített eszköz. A nagyon sokszor a nemzet álpolgárainak táborából, az idegenszivü család köréből a magyar középiskolába sorozott tanuló néha már ingadozó lelkében nemzeti gondolkodást ébresztve, a túlsúlyt benne a magyar állam haladása iránt való ragaszkodásnak biztosítani: — nemes, sőt fenséges egy munkásság! Oly embertökét teremteni, mely érzelmeivel a nemzetnek busás kamatokkal fizet, oly érzelmi és szellemi erőket formálni, mely sikerre vezeti a középiskolában, és a tudománynak egy nyílt és öntudatos elmét hoz az egyetemre, a nemzeti haladásnak szabad, önálló és kész szolgáját viszi a közpályára. A sokszor elriadó és az országot átnyilaló szárnyas ige: a magyar géniusról ez idegenajku és idegenvérű emberek közt magvas értelmet nyer. Nem a szó tüntető hirdetése, nem a nemzeti sallangokkal felpiperézett színvallás, nem ál- vagy ködös érzelmekből fakadt lelkesedés, hanem józan, komoly munka, melyet élettani politikai és művelődési viszonyaink joggal követelnek. A közéletünkben, a hírlapokban és a képviselő házban oly számtalanszor ledéren lidérczkedő nemzeti géniusz: „üres beszéd szó fogalom nélkül.“J) Hiábavaló puffogtatását, a magyarság meddő hangzatos phraseologiáját a nevelés, a nemzeti nevelés száműzi köréből, az eszme magában hódítson nagy fenségével és átható erejével. Mi — tanárok vagyunk hivatott ajka, keze ez eszmének. A nemzeti motívumok benső lelki feldolgozásáról és horgonyozásáról, józan munkával beoltható erkölcsi eszméről van szó. Nem az elnyomás, a kigúnyolás, a pellerg.-rezes az eszköz, hanem a jóságos megnyerés, a türelmes szelídség, a józan okosság minden módja. Egy nevelés adta lelki fegyelem kívánatos* 2), mely a hozzánk vezetett kedélyt lebilincselje, hogy később a >') Dr. Berzeviczy Albert utal rá egyik beszédében. 2) Rigg: National Education. 2. 1.
