Állami gimnázium, Nagykikinda, 1891

18 szeressék a magyart, becsüljék hazáját, ápolják nyelvét és nemzetiségét! És megjön az idő, meg fogja adni az isteni Gond­viselés, hogy nem lesz e gazdagon virágzó családnak egyetlen tagja sem, ki szívében és nyelvében ne vallaná magát testestül és lelkestiil magyarnak! Adjunk azért hálát a Gondviselésnek, hogy nekünk ily jó, ily igaz és ily nagyszívű fejedelmet adott! Fényes tüneménykép jelent meg ő ifjúsága virágko­rában a haza szent földén; határtalan öröm és lelkesedés fogadta őt, mert olyan volt az ő megjelenése mint a leg- titndöklőbb bíborban ragyogó hajnalé. És aki így jelent meg először, az az elzúgott vihar után ismét napot derített egünkre; a mindeneket tápláló és éltető déli nap verőfé­nyét újra kiárasztotta hazánkra. Ne adja az Isten! hogy e verőfényes napot újra vi­harfelhők borítsák! Ne adja az Isten! hogy a nemzet és a dynasztia között újra viszályok merüljenek föl! Ne adja az Isten! hogy a hazát és a trónt újra csa­pások, veszteségek és megaláztatások érjék! Mi nem hagyjuk el soha a dynasztiát; mi nem le­szünk soha hűtlenné a dynasztiához, melynek örök ér­deme és dicsősége marad az Isten és az emberek előtt, hogy Magyarországot a keleti vandalismus, a nemzetirtó ozmán hódítás alól az önfeláldozó honfiakkal egyesült diadalmas hadseregeivel lépésről lépésre haladva, minden talpalatnyi földet vérrel váltva meg, egy hosszú, de di­csőséges küzdelem árán teljesen fölszabadította és vissza­hódította ! Mi boldog és dicsőséges napokat akarunk élni ő Fölsége és utódai kormánylata alatt, hogy békességben és hatalomban fejlődhessék a mi egyetlen hazánk és nemzetünk! Ezért száll a mi imánk az igaz magyar szív legmé­lyéből az egek Urához; ezért kérjük a magyarok Istenét, hogy ő Fölsége, kinek megkoronáztatása és megdicsőítte- tése huszonötödik évfordulóját ma ünnepeljük, boldog né­peinek körében, szeretetben és boldogságban, hatalomban és dicsőségben még igen sokáig uralkodhassék e haza fölött! Hogy mondhassa el a jövendő századok történet­írója : hogy nem volt még ő előtte olyan királya a ma­gyar nemzetnek, kiért annyi millió magyar szív dobogott

Next

/
Oldalképek
Tartalom