Állami gimnázium, Nagykikinda, 1891
16 Valóban e tüneményes nap volt az, melyen az isteni Gondviselés mintegy megtestesülve jelent meg a halandók szemei előtt! Mintha az ég boltja nyílott meg volna e napon, hogy onnan az Árpádok, Anjouk és Hun у a do к minden áldása és dicsősége teljes fényében sugározzák alá! Az a diadalmenet, mely a megkoronázott uralkodót tíindéri pompával kisérte a Mátyás templomából a koronázási dombra; az a diadalmenet nemcsak egy boldog nemzetnek, nemcsak egy áldott fejedelemnek, de magának a mindenek fölött győzelmes isteni akaratnak, az örök igazságnak, a törvények és szerződések szentségének leírhatatlan pompájú diadalmenete volt! És ott a koronázási dombon Magyarország immár megkoronázott, és nemcsak tényleges, de alkotmányos uralkodója nem a szent István kardját villogtatta a világ négy tája felé: az a kard, melynek fénye czikázó villámként tűnt föl a honfiak könybeborult szemében, az a kard az Isten kardja volt; az a kard, melyet az Ős időkben az isteni végzés egy pásztor keze által nyújtott Attilának, a világ ostorának; az az istenkard volt az, mely ott villogott Árpád, szent István, szent László, nagy Lajos és a dicső Huny adok harczaiban; azaz istenkard, mely a trónt és a hazát mindenkor megvédelmezte és a melylyel a hazát és a királyt mindenkor és mindaddig meg fogjuk védelmezni, mig a büntető Isten haragja ki nem üti, ki nem csapja a bűn és a gonoszság által erőtlenné sorvasztott kezeinkből! És ki nem tudja, hogy mióta e dicsőséges napot a történelem lapjaira iktattuk, hogv azóta a megalázott trónnak tekintélye és dicsősége ismét mily magasra emelkedett; hogy hazánk és nemzetünk a fejlődés útain minden irányban mily roppant haladást tett ?! Szabadságunkat magasztalva említik, királyunkra mint az alkotmányosság példaképére mutatnak és az 0 fölsége egyedúrsága alatt egyesült két birodalom népeinek hatalma és tekintélye döntő súlylyal esik a világfontosságú események mérlegébe! Nem szükséges, hogy az eredményeket részletesen fejtegessem és fessem; viszhangzik azoktól az egész ország; és azok elsorolására és méltatására nem lapokat, de könyveket fog szentelni a történelem halhatatlan Múzsája!
