Állami gimnázium, Nagykikinda, 1891
lelkű védője olyan halhatatlan érdemeket szerezzen, melyeknek jutalmául a hálás nemzet az ő nagy fiát, az igazságszerető Hollós Mátyást ültesse a magyar királyi trónra, iktassa be az Árpád-házi királyok örökségébe! Hunyadi Mátyásnak tündöklő, de erőskezű uralkodása után az önző olygarchák úgy akarták, hogy gyenge királyt, árnyék-fejedelmet ültessenek a trónra; bár ekkor is voltak hazafiak, kik tekintettel a már nagy Lajos idejétől fogva mindinkább fenyegető ozmán hatalomra és rémítő veszedelemre Miksát, a Habsburgi herczeget és római császárt ajánlották és akarták királylyá választani: de az isteni Gondviselés megengedte, hogy szent István jogara gyenge kezekbe kerüljön s az árnyék-királyok erőtlen uralma alatt nemzeti nagylétünk a mohácsi vészmezőn a sírnál is sötétebb enyészet árnyékába boruljon! így bűntette meg az Isten az önző olygarchákat és velők együtt az elsűlyedt magyar nemzetet! Iffy bűntette meg1 annak az ozmán hatalomnak osto- rával, mely ellen a dicső Hányadok oly önfeláldozó, oly diadalmas harczokat vívtak! Es fájdalom! nem mondhatni, hogy az iszonyú vész után, mely a nemzet színe-virágát sírba döntötte, megszűnt volna a szabad királyválasztás jogával együtt járó pártviszály ; de az isteni Gondviselés mégis úgy intézte a haza sorsát, hogy első Ferdinándban, az Árpádok leányágon való utódában, a döntő magyar seregek által megsegített és megerősített, és nemcsak az Árpádok, de az egész magyar nemzet iránt örök halára kötelezett Habsburgok immár állandóan, a századok hosszú sorára a magyar királyi trónra jutottak. És igaza van a történelemnek, midőn azt mondja, hogy versenytársának Szapolyai János ellenkirálynak, emlékére nem fog soha áldást mondani az utókor, mert ő volt az oka, hogy hazánk és nemzetünk a durva török kegyetlen önkényének oly végtelenül sokat szenvedő áldozata lett! Ki nem látja e történelmi fejlődés fonalán, hogy miként hívta és vezette az isteni Gondviselés az egyes királyi családokat a magyar nemzet vezérletére és kormányzására? Miként fonta századokkal előre azon szálakat, melyekkel a hazát és trónt, a népet és királyt egybekötni akarta és egybekötötte ? ! A mit gyenge szemeinkkel hosszú éveknek és még — 9 —
