Állami gimnázium, Nagykikinda, 1890
JílftaImi 6es^éd, a koronázási Ünnepély alkalmából, 1891. évi junius hó 8. elmondotta Ujházy Ixászlc, tanár. \ -i-. Mélyen Tisztelt Közönség ! Kedves Ifjak ! a visszapillantunk az ókori népek életére, azt lát- /-jpr-sy: juk, liogy már a legrégibb időkben is szokás vala oly események évfordulóit, melyek mélyebb nyomokat véstek a társadalmak emlékezetébe, vagy a köznapiasság köréből kiemelkedve, akár kulturális, akár politikai tekintetben korszakalkotókká lettek: a mindennapi munka szünetelése és alkalmi ünnepélyek állal megülni. Az ily napok ünnepekké lettek, s a kegyeletes visszaemlékezésnek, a hálaérzet megújulásának és a búoszlató vigságnak napjai voltak még akkor is, ha az esemény, melynek emléke megületett, komoly, vagy épenséggel szomorú volt. Ez oly általános szokásává fejlődött az ó-kornak, mely alól egyetlen kulturnép sem képezett kivételt, s igy feltaláljuk nyomait Egyptomban csak úgy, mint Palestiná- ban, Babylonban mint Perzsiában, s Göröghonban és Rómában már száma sem volt a sok nyilvános ünnepnek és ünnepélynek. Ezen ünnepek részint a népek vallásos kultuszával, részint politikai életüknek egy-egy fontos momentumával állottak kapcsolatban. Itt egy istenség, amott egy nemzeti hős; itt a vallás alapítása, ott valamely politikai esemény szolgáltatott alkalmat az ünneplésre; de eredhettek a természeti erők és tüneményeknek tiszteletéből is, mint p. o. Egyptomban, hol a Nílusnak áradásai, vagy
