Állami gimnázium, Nagykikinda, 1889
10 nein lebet szándékom a nemzet közérzületének ellentmondani; mert nem leint szándékolna történelmet meghami- sitani. Pedig azt kellene tennem, ha el nem ismerném és gyenge szavammal fennen nem hirdetném, hogy régen volt a magyarnak oly boldog és örömteljes napja, mint a milyenre 1867. junius 8-án virradt, a melynek hajnalán a kibékülés feletti lelkes öröm érzete uralkodott, hazánkban az utolsó kunyhótól a királyi palotáig, i Kárpátoktól az Adriáig. És mégis, n. é. közönség és kedves iljak ! a kiegyezés és kibékülés örökemlékü ténye csak az által vált a magyar nemzet ezredéves történetének fénypontjává, mert azt a visszaállított alkotmányos szabadság fény oszlopa sugározza körül. S az 1867-iki koronázás azért képez fordulópontot alkotmánynak történetében, mert ezen szabadság palládiumává avatta azt uralkodónk fenkölt elhatározása. Mert lehetett volna e őszinte a kibékülés, megbízható a hűség, tántorithatlan az odaadás, ha ezen erények nem gyökereznek a sz tbadságban ? Nem, sohasem! Mert valamint csak szabad nemzet alkothat hasznost, nemest, fenségest : úgy valódi hűség, odaadás és szeretet, csak szabad kebelben lakik. Hisz a polgári erények forrás a a szabadság! Egy elnyomott nemzet lehet engedelmes, sorsa viselésében türelmes, ura parancsainak 'teljesítésében készséges, de valamint érzelmeiben megbizhatatlan, úgy nagy tettekre, melyeket csak lelkesedés szülhet, képtelen. Tekintsünk a történelem lapjaira s azt fogjuk látni, hogy a mi remeket és tökéletest az emberiség létrehozott, az mind szabad nemzetek műve; látni fogjuk, hogy a hazafiság, hazaszeretet, kötelességérzet, hűség és áldozat- készség csak szabad nemzetek erényei. Igen, mert a szabadság felemeli és kifejti, a s z о 1 g a s á g pedig megbénítja a népek erejét. Már pedig a magyar nemzetnek e háziban, melyen kivül e földön nincsen számára hely, küldetésszerü hivatása van, melyet azonban csak anyagi, erkölcsi és szellemi erőinek a tökély legmagasabb fokáig való fejlesztése által tölthet be. De hogyan válhatott volna műveltté, gazdaggá, hatalmassá és nagygyá a nemzet, lia nem bir önelhatáro
