Állami gimnázium, Nagykikinda, 1886
- 17 — seknél fogva oly mollőzhetlen kelléke volt az uralkodónak, mely nélkül Magyarország felett törvényesen uralkodni nem lehetett és ma sem lehet. * r * * Az elmondottak, azt hiszem, eléggé igazolják a koronázásnak állam- jogi fontosságát hazánkban, és megmagyarázzák azon jelentőséget, melyet a magyar nemzet ezen elsőrendű alkotmány biztosítékának mindenkor tulajdonított, valamint azon féltékény aggodalmat is, melylyel annak a törvényesen előírt formák szerinti végrehajtását ellenőrzé. És csak ha ezen szemp altokat kellő méltatásban részesítjük, és ha megfontoljuk, hogy a közel múltban m jdnem két évtizeden át nem viselé az örökös magyar király S/.t. István koronáját: cink akkor fogunk magunknak fogalmat alkothatni a nemzet fájdalmas érzelmeiről, melyek e korszakban minden hazafi szívét eltöltők. É korszak évei a bú, szomorúság és bánat évei voltak, melyeket a múltból merített erő s a jobb jövőbe helyezett remény által tápláltatva élt át a nemzet azon lendítbetlen bitben, bogy „még jöni kell, még jöni fog egy jobb kor“, mely meghozza a fejedelem és népe közötti megegyezésnek, a kölcsönös megértés és bizalomnak hajnalát: hogy fii fog virradni a nap, melyen örökös királyunk fejét Szt. István komnája ékesítendi. S ha a koronázás napja ősidőktől fogva ünnepe volt a nemzetnek, bizonnyal a kettős öröm napja volt 20 évvel ezelőtt, mert о napon Szt. István kor máját a király és nemzet közötti kiengesztelődéi dicsfénye sugározta körül. Halhatatlan emlékű hazánkfia, Doák Fcrencz érdeme, hogy az ür, mely 18 éven át választá el a királyt népétől, a koronázás örökemlékű ténye által áthidaltatott. Az ő szavait s önszíve nemes sugallatát követve jött hazánkba О felsége, hogy a szt. korona felvételével bdiegeszsze a nemzet szívén az önkényes uralom által ejtett sebeket. S c sebek behegedtek nemcsak, hanem helyükön a törhetetlen hűség és kegyeletre bála kiapadliatlan forrásai fakadtak, melyek a legnemesebb érzelmekkel töltik el a nemzetet szeretett királya iránt. Ezen érzelmek befolyása alatt ünnepli meg intézetünk is a magyar nemzetre nézve oly páratlan horderejű koronázás napját, mely visszaadta a nemzetnek mindazt, a mit önhibáján kívül számos éven át nélkülözött s kiinduló pontja lett hazánk önálló fejlődésének, nemzeti erősbödésénok, szellemi és anyagi g\arapodásának. A köteles bála érzetével emlékezünk e napra, melynek huszadik fordulója alkalmával minden igaz magyar egy szívvel, egy lélekkel kéri a Min denhatót, hogy a legalkotmányosabb királyt, az első magyar embert és felséges családját, népeinek boldogságára, hazánk dicsőségeié a megboldogulás elo- dázhatlan pillanatáig örömben, erőben és egészségben éltesse. Éljen a király! A hévvel előadott, sok tanulságfosat ma ában foglaló beszé- det a közönség fokozódó érdeklődéssel és figyelemmel hallgatta, végül tetszésének hangos nyilvánításával jutalmazta. Igazgató meleg hangon tartott záróbeszédében az intézet ó'szmte és mély köszönetét fejezte ki a vendégeknek, fölhiva a szülőket és a társadalmat, bogy az ifjúság nevelésében az intézettel egyetértőleg és a legjobb szellemben közreműködni szíveskedjenek. így ért, véget ezen ünnepély, melylyel nemcak a „Rendtartás“ kívánalmának tettünk eleget, de hazafias keblünk sugal2
