Állami gimnázium, Nagykikinda, 1882
— fi — főhegyRor tetői : a Lipse és Szernerkés, Kecskéshavas, Sárosfej s több oláhos elnevezésű tetők vannak. A hegység .harmadik-'tagja a Lakoca, mely Gelence felett keletdélkeletre nagy hegysor gyanánt emelkedik s minden irányban nagy oldalágak erednek belőle, melyek közül legnevezetesebbek: Ifertány, (lelence község felett; Jakabba vas, Páva közelében; Zágoni bérc, Zágontól keletre ; Ludóctető, Zágontól délnyugatra, mely hegyek mindenike legnagyobbrészt tölgy, cser és fényű erdőkkel van borítva, a mely utóbbi fajból készített deszkák, zsindelyek és faedények a havasok alján lakóknak ipar és jövedelmi cikkeit képezik. A berecki hegység negyedik tagja a Csilyányos, mely az ország legdélkeletibb sarkpontja és melynek kiágazásai egészen Oláhországba benyúlnak s melyek közül kiemelendők a Kalabucs, Papolctól keletre, Fekete Gyergyó és Ménesbérc délre ; Hosszuhavas és Fejérbükk nyugatra. A többiek már Oláhországho^ tartoznak. Bodza völgyei között levő hegyek az Ingoványos havashoz tartoznak és innen délkeletre kanyarodnak. A berecki hegység földtanilag leginkább régi homokkőből fill, Oadola, Kovászna, környékén és Brassó közelében marmarosi gyémántok is találtatnak a homokban. Kovászna hegyeiben ezenkívül a legjobb minőségű és igen dús tartalmú vaskörétegek is fordulnak elő és pedig igen nagy mennyiségben. Ennek kiaknázását 1861-ben egy társulat meg is kezdette volt, de tőke hiányában abban kellett hagynia. Kovászna környékén ezeken kivid a homokkőben még fekete szarukő, realgár, arago- nit és kén is fordul elő. Csak só tekintetében mondható szegénynek e megye, melyet nagyobb mennyiségben Parajéról szólítanak ide. Ко vásznának és környékének azonban, mint nevezetesebb természeti sajátsága, a sok ásványos forrás említendő meg. A környék talaja gyantás agyagpala által képeztetik, melyben sok növényi lenyomatok találtatnak. A föld belső rétege igen hasadékor, minek következtében sok ásványos forrás bugyog ki belőle, melyekből szénsavtartalniu gáz fejük ki. Ezek közül nehány fürdésre és ivásra használtaik ; különben itt minden kút jobbadán szénsavas ásványvíz s a legtöbb pince bizonyos magasságig telve van szénsavval, mely különösen esős időben igen veszélyes és ily esős időben itt a nagy mennyiségben fejlődő szénsav miatt a kút ásás is teljesen lehetetlen mert a vészes kigőzölgés — mit a lakósok „doh“-nak neveznek, megfojtaná a munkásokat. E környék számos ásványos forrásai között olső helyen említendő Kovászna piacán felbugvogó azon forrás, melyet „Pokolsárnak“ neveznek s mely valószínűleg egy háborgó vulkánnak a tölcsére. E vulkanicus forrás néha hánykodó kitolulása következtében me- derürét anyira kimélyiti, hogy midőn lecsilapul oly tátongó tölcsér marad ott, melyet nagy mennyiségű kövekkel is alig tudnak betölteni. Ez
