Állami gimnázium, Nagykikinda, 1882
10 — A hegy aljában terül el a Sósinoző nevű felsik, tele jeles sava- nyuviz forrásokkal, ezeken kívül a hegy északkeleti oldalán egy kénforrás is van melyet fürdőül használnak. Mindezen lennebh említett tulajdonságok olyanok, melyek egy vulkán jellemzésénél fellelhetők s igy nem is lehet semmi kétségünk az iránt, hogy a Büdöshégy egy, mai nap már nem működő vulkán — volna. A háromszéki hegység legmagasabb C.somág vagy Tóbére csúcsa alatt van a Szent-Anna tava, azon nevezetes tó, melynek sem forrása sem pedig kifolyása nincs ; felszíne mindig egyenlő magasságú, minthogy elpárolgása és a helyekrőli növekedése egyenlő s a nép ezért feneketlen tónak tartja és különböző hiedelmeket ápolt a korábbi időkben rólla, hogy sárkányok és más veszélyt hozó vi/.i szörnyetegek tartózkodási helye. A Büdös hegytől keletre fekszik a cukorsüveg alakú Bálványos kúp, hol az Apor erdélyi vajda által építtetett várnak romjai manap is láthatók. Mig a Hargita hegység ezek szomszédjában majdnem kizárólag trachytból és trachyttufából áll ; addig ez a háromszéki hegységekben már csak a Büdös déli oldaláig terjed, melyen még chloritpalát, csillám- palát egyéb különféle ásványokat és különösen nagy mennyiségű kövületeket találhatni. A Büdös déli oldalán a trachytot régibb homokkő váltja fel, melyből a háromszéki hegység többi részei állanak. Megismerve IJáromszékmegye határhegységeit, úgy látjuk, hogy a párkányhegységek egyes csúcsai igen tekintélyes magasságúak; jóval fennebb emelkednek, mint a legközelebbi lapályok magasságai s különösen a keleti és déli oldalon levők igen magas bástyafalak gyanánt tűnnek fel. Ha a határos síkságokról közelítünk ide : elsőbben menedékes előhegyeket találunk, melyek mindinkább magasabb és magasabbra emelkednek, többnyire erdős hegyhátakká és sorokká növekednek s részint egyenes vonalban, részint kanyargós, meredek vagy kerekded kúpokkal tetézett hegyláncokhoz csatlakoznak. Ezen főhegyláncok többnyire egyes, vagy csak csekély mellékágakat eresztő gerincek, melyek csak néhány erosionalis keskeny nyílás által vannak megszakasztva. Oldalaikból számos hegység indul ki, melyek a megye belsejébe is benyúlnak s ott alacsonyabb dombsorokat képeznek. A déli határláncolat azonban nagyon hirtelen lesülyed az Olt lapályára. E hegységek magasságaikat illetőleg a középmagasságu hegyek közé tartoznak ; tövüket és oldalaikat 3—4000‘ magasságig tölgyesek és bikkesek, fennebb pedig fenyvesek fedik. Ezek legtöbbnyire rengeteg- őserdők, melyekben egyes fenyőfák vastagságra az öreg tölgyekkel versenyeznek s igen magasak. A hegyek lejtőségei meredekek, helyenként óriási lépcsőzetek romjaihoz hasonló szaggatott sziklaormokkal vannak megrakva. A völgyek gyors emelkedéssel vonulnak fel, a szikláshelyeken
