Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1943

Tihanyi Béla dr.

Tihanyi Béla dr. 1886—1944. Isten rendelése legszebb idejében, munkaereje teljességében ragadta el közülünk. Május 17-én még aláírta intézetünk jegyzőkönyvét s másnap már halott volt. Pedig ismét körünkbe vártuk, ahova olyan szivesen jött, hiszen Nagykárolyban mint segédlelkész működött egykor s szinte megfiatalodott, mikor itt tartózkodásakor a régi kedves emlékekben megfüröszthette lelkét. A megboldogult főigazgató Kecskeméten, Vácon, Szegeden, Budapesten tanárkodott, majd Szegeden lett házfőnök-igazgató. Innen emelkedett a katolikus főigazgatói székbe, ahonnan a dunáninneni tankerületet igazgatta. Megboldogult rendtársunk nem volt puha ember. Hajthatatlan kötelességtudással indult neki az életnek s tanítványaitól sem követelt kevesebbet, mint amennyit saját magától. Már túl volt a kezdő tanár korán, mikor hozzáfogott, hogy megszerezze latinból és történelemből az oklevelet, mert pályáját mint hittanár kezdette el. Úgy érezte azonban, hogy kemény és energikus egyénisége sokkal inkább érvényesül a profán szakokban, mint a hittan tanításában, ahol a keménység sokszor káros is lehet. Az évek multával azonban a fiatalos keménységet átizzította a bölcseség és szeretet mély tűze. Egyénisége megszínesedett, kedves és vonzó lett, megértő és türelmes addig a határig, ameddig a kötelességtudás embere elmehet. Csak egy nem változott meg soha: jókedélye, mely ősz haja mellett is a tavasz derűjével mosolygott a világba. Amint multak az évek, úgy fokozódott kedélyének és baráti szeretetének mélysége és csodálatosan szép, vonzó egységbe olvadt jellemének másik legfőbb vonásával, a puritánsággal. Az anyagiasság soha nem bántotta, talán érzéke sem volt irányában, ha önmagáról volt szó. Nemes egyéniségét szinte lehetetlen ma még szavakba foglalni: akik nem ismerték, azok nem tudják kifejezni, akik ismerték, azokban még sokkal frissebb a fájdalom, semmint tűrné az elemzést; barátai sokkal jobban szerették, semmint boncolgatni tudnák érzelmeiket. Mindenképen felemelő példa volt: így is lehet végigjárni egy életet : szépen, tisztán, nemesen, emelkedetten. Elment, már a túlvilágon vár barátaira, osztályosaira. Eggyel több ok, hogy dicsérjük az Úristent a szentek egyességében és ne találjuk rémségesnek a halált. Kj.