Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1942

Jótékonyság

65Jótékonyság 1. A Magyar Kegvestanitórend Főnöke tandíjkedvezmény címén az iskolai évben 5323 P-t engedett el. 2. A Magyar Kegyestanitórend Főnöke az internátusi dijakból 7560 P t engedett el. 3. Dr. Scheffler fános megyéspüspök ur őnagyméltósága több szegénysorsu tanuló helyett fizette az internátusi dijakat és pedig 4300 P. összegben. 4. A Balázs Endre alapitvánv 680 P-t kitevő kamataiból 120— 120 P-t kaptak: Ujházy Zsófia VIII., Hancsis Béla VII., Vitek Hajnalka VI., 110-110 P-t: Kaszab Béla V. és Schwammel Rudoli IV b. 5. Tarczynski Kázmér 50 P adományát Kovács Mihály V. o.t.kapta. 6. A Hitelszövetkezet 50 » » Molnár Pál IV a. » 7. Kovatsits fenő 50 » » Gubovits Imre IVb, » 8. Sárvári János 50 » » Bakddi Kálmán la. 9. Az igazgató 50 » » Almássy István IV a. » 10. A tanári kar 100 P adományából Süveg Béla II a.40, Viezer Ferenc IIb. 30 és Mészáros József l a. 30 P-t kaptak. 11. Komáromy Lajos könyvkereskedő és nyomdatulajdonos 80 P. adományából 40 P-t kapott Kondor József VIII. a magyar irodalomból, Govrik Ödön Ill-a. a magyar nyelvből és Bakos Béla III b. a történelemből tanúsított kiváló előmeneteléért 30-30 P-t. 12. A Magyar Kegyestanítórend háromszázados jubileumára vert emlékérmet mint az intézet külső és belső szereplésben legkiválóbb sikert elért növendékei: Kondor József és Teplitzky Ottó VIII. o. tanulók kapták. 13. Schöberl István, az intézet volt hálás tanítványa 5, Szabó Mária könyvkereskedő 8, az igazgató 9, a tanári kar tagjai 6 db könyvet ajánlottak fel. Ebből a következő tanulók részesültek könyvjutalomban: VII.: Farkas Ferenc és Somfalvi Irén; VI.: Görög Katalin. Nagy Ernő és Schnell Antal; V.: Hirth Gvula, Kaszab Béla, Kovács Mihály, Merényi János; IV.: Aykler Béla, Bréda Gyula, Mosolygó Marcell, Jakabovits András, Szalay Ferenc; III.: Bunda Sándor, Lakatos László, Torna János és Vonház Tózset; II.: Kaizer Antal, Schrádi Ferenc, Somogyi István, Tömpe Pál és Várkuti János; I.: Hágen Ferenc, Mészáros József, Sonkodi Koriolán, Sopronvi Mihály és Viliinger István. Midőn az intézet jótevőinek hálás köszönetet mondunk, egyúttal kérjük a város tehetősebb polgárait, a vállalatok vezetőségét, hogy emlékezzenek meg az intézet szegénysorsú tanulóiról. Valóban feltűnőnek kell mondanunk a város polgárainak csekély érdeklődését az intézet iránt, holott alig van család* melynek egy vagy több tagja ne lett volna az intézet növendéke. A hála ne a szépen díszített körmondatok hömpölygésében nyilvánuljon, hanem tettekben, segítésben.