Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1941

Az intézet története

t flz intézet története. Intézetünket a magyar történelemből jól ismert gióf Károlyi Sándor alapította 1725-ben. A tanulók névsora azonban csak 1728-tól kezdve van feljegyezve. Ebben az évben 69 növendéke van. Ugy látszik, már ekkor is jó hire van, mert messze földről felkeresik a tanítványok. Nagykárolyi mindössze egy van a poétái osztály 13 növendéke között: Keői Haller Gábor gróf. De van beregmegyei 3, Esztergom-, Zemplén-, Küküllő-, Heves-, Szabolcs-, Pozsony-, Barsmegyék 1 — 1 diákkal szerepelnek, Árva ellenben kettővel. Köztük kettő gróf, 2 főnemes, 7 köznemes, 1 polgár, 1 plebejus. Kor szerint van köztük 14 éves, de 25 is. Az intézet gyorsan népesedik, 1764-ben p. o. (az elemistákkal együtt) 238, 1770-ben 293 tanulója van. l8C0-ban az öt gimnáziumi osztálynak (2 humanista, 3 grammatista) 176 növendéke van, ami abban az időben nagyon szép szám. Az anyakönyvekben a latin nyelvet 1845-ben váltja csak fel a magyar nyelv. Ekkor a hat osztályban 157 tanulót találunk, akik már tulnyomólag szatmármegyeiek. A tanulók száma 1848-ban 147-re, a következő évben 114-re csökken.); Az 1850—51. tanévtől kezdve nyomtatványokon készülnek a névjegyzékek és pedig német-magyar-latin nyelvvel. A beírások azonban mindvégig kivétel nélkül magyarnyelvűek. Ebben az évben a négyosztályu kisgimnáziumba mindössze 72 tanulót vettek fel. Az eredmény azonban nem rossz : Kitűnő 14 (19.3%), elégtelen mindössze 1 (1.4%). Az érdemjegyek a mai fülnek kissé szokatlanok. A magaviselet lehet : példás, dicséretes, jó, szelid, jámbor, szerény, cssk egy esetben találjuk a megbélyegző „önző" jelzőt. A figyelemre viszont ezeket találjuk: kitartó, kellő, elegendő, kielégítő, középszerű, meglehetős, csekély, változó, szórakozott. A szorgalomra is szép-virágos jelzőkkel serkentik a reményteljes ifjúságot : ernyedetlen, kitelhető, kitűnő, nagy, iparkodó, kielégítő, középszerű, meglehetős, csekély, kevés és semmi ! Akkoriban érdemesebb volt jó diáknak lenni. Az 1851. évi névjegyzék végén ott találjuk könnyed, fiatalos vonásokkal odavetve : Való Mihály s,. k. a magyar nyelv és betüszámtan tanára. 1867—68-ban utoljára szerepel a háromnyelvű nyomtatvány. A tanulók száma 115. A IV. osztály 24 tanulója között 9 a héber.