Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1940

Az iskola múltja és legújabb története a román megszállás alatt

Miután megnyitottuk a tanévet, annak nyugodt lefolyásáról kellett gondoskodni, ami nagy előrelátást kívánt. Ezért a rendes évi megnyitóktól eltérőleg az igazgató most nem élő szóval fordult az ifjúsághoz, hanem írásban, hogy ne legyen senki árulónak, sajnos a román tanulók részéről már akadt ilyen, alkalma az élő szó félremagyarázására. Da mindez azért nem biztosította a nyugodt, zavartalan tanítástMagyar tanítványaink természetesen sehogysem akartak beleilleszkedni az új helyzetbe, aminek sokszor jelét adták az általános fegyelmet sértő módon Ennek oka jó részt az is volt, hogy az új román tanárok nem tudtak elég türelemmel, tapintattal és megértéssel fellépni a magyar ifjúsággal szemben, amivel éppen az ellenkezőjét érték el annak, amit akartak. Az állapotok a rendőri beavatkozásig fajultak, ami a fiúk testi fenyítésével is járt, — amitől azonban nem lettek puhábbak Ennek a kezdeti zavaros állapotnak az lett a szokatlan vége, hogy a román nyelv tanárai az iskolát oktalanul a saját felelősségükre febr hó 23-tól máro. hó 5-ig bezárták Semmi bajuk sem történt érte. Március 6-tól, amikor az igazgató közbenjárása után a főigazgatóság utasítására ismét megnyílt, a tanítás több kisebb nagyobb zavart leszámítva elég nyugodtan folyt a tanév végéig. A tanítás még a régi tanterv és tankönyvek szerint folyt azzal a különbséggel, hogy nov. 15-től már a román nyelvet is kellett tanítani a magyarral egyenlő heti óraszámban, valamint a román történelmet és földrajzot is. Ennek teljesítésétől függött az intézet működése. Az érettségi vizsgálatot is már csak úgy engedélyezték, hogy a tanulók a magyar történelem mellett a román történelemből is kapnak kérdéseket. A román tanerőket nekünk fenntartóknak kellett fizetni a mult évben megállapított és a tanulóktól beszedett fenntartási díjból. Be kellett volna vezetnünk a francia nyelvet is mint kötelező tantárgyat, de mert úgyis túlsók nyelv volt, csak mint melléktárgyat tanítottuk, amelyre azonban akárki díjtalanul járhatott. Tornát nem tanítottunk, mert a volt és elbocsátott tornatanárt még most sem engedték tanítani, továbbá mert a román katonák beszállásolása folytán torna felszerelésünk szinte teljesen tönkrement, eltűnt. Hasonló hiányról kell panaszkodnunk a többi szertárnál és könyvtároknál is. Az ifjúsági segélyegyesületi könyvtárhiáoyát különösen a szegény tanulók érezték. Az itt okozott kárt is bejelentettük, de választ nem kaptunk. Altalános szegénység jellemzi e szomorú időt, amellyel a magyar iskolai életben egy szokatlan jelenség is járt. Azt tapasztaltam ugyanis a már hidegebb őszi időben, hogy sok szegény tanuló hiányzik. Utána járván kitűnt, hogy nincs mindig lábbelijük. Ezért megengedtem hogy ezek mezítláb is jöhetnek, csak ne mulasszanak. Meglepődve állottak meg az emberek az utcán, mikor egy reggel tömegesen látják a nagy tanulókat is mezítláb iskolába és innen sorban templomba menni. Az igazgatóság szakított az előítélettel, hogy nem illik városban iskolába „úri ruhában" mezítláb járni, sőt megengedte, buzdította is az ifjúságot, hogy csak járjon így, hogy az 5—6 hónapi melegebb időben megtakarítsa magának a téli hónapokra szükséges lábbelijét. Mint szükségből már tavaly, úgy az idén sem alkalmaztunk favágót és fahordót. Ezt a munkát szegény tanulótársaik felsegélyezésére a tanulók végezték, de a megfelelő napszám ellenében. így szinte játszva kerestek ezen tél folyamán is 1360 koronát. Történt ez a megfelelő fel-