Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1940

Az iskola múltja és legújabb története a román megszállás alatt

nem kellett megszakítani, noha ez most csak rajtuk múlt. Iskolánk dicséretesen kiáltotta a nehéz megpróbáltatást. A tanulók említett keresetét beutaltuk a segítőegylet pénztárába és soha szebb célt nem szolgált, mint most. Jöttek a zilahi református főgimnázium menekült tanulói, akiket, mi is szegények, el tudtunk látni ingyenes tankönyvekkel, írószerekkel és egyéb segítséggel is. Önképzőkörünk még a régi élénkséggel működött, de azért már előre vetette a hanyatlás, tán megszűnés árnyékát is. Ugyanis most is hirdettünk a szokott módon és jutalmakkal pályázatokat, de a pályatétételek már nem érkezhettek be. A szebb jövő reményében azt mondottuk, hogy maradjanak meg jövőre. Most visszagondolva ezen szomorú napokra, még mindig az ifjúságtól megszokott magyar hangot halljuk. Még lelkesen megünnepeltük március 15 ét, énekeltük a Himnuszt, még szavaltuk Ábrányi: Él a magyar-ját. Pósa: Magyar vagyok c. versét, Tóth—Alföldi: Kik voltak a honvédek c. melodrámáját. Ezzel aztán ez a hang el is hallgatott 22 esztendeig, fülünkben azonban mindig csengett, valahányszor a szokott alkalmak naptárszerűen követték egymást, hogy el ne felejtsük, mikor erre a mindig rendíthetetlen bizalommal várt alkalmak ismét előállanak. Április 18 án bekövetkezett a román megszállás, és ezzel kikapcsolódtunk az általános magyar tanügyi és politikai életből. Ennek első ténye az volt, hogy az érettségi vizsgálaton már román kormánybiztos, a már említett Brebán Sándor elnökölt. Ezen szóbeli vizsgálat az eddigiektől abban tért el, hogy csak a magyar nyelv és irodalom, a latin nyelv ós irodalom, mennyiségtan és természettan képezte tárgyát. A magyar történelemből ki-ki vizsgálat nélkül az osztálybízonyitványában levő jegyet kapta A felvett tanulók száma kilenc osztályban 430, vizsgálatot tett 379. Ez utóbbiak közül nagykárolyi volt 216, szatraármegyeí 111, magyar „anyaországi" 52. Ezek közül róm. kat. volt 194, gör. kat. 45, ref. 60, ág. h. ev. 10, gr. kel. 1, unit 1, izr. 68. Anyanyelvük szerint magyar 363, német 1, tót 1, román 14. Az intézet mellett fennálló Szent László konviktusnak 74 növendéke volt. Az évi értesítő még „Nagykárolyban", a rendes időben nagyon szegényes kiállításban, szűken szabott keretbe és még nem cenzúráivá jelent meg. Ennek a végén a „Tudnivalók a jövő tanévre" című fejezetet így kezdtük : „Ha a tanévet szeptember hó elején kell megkezdeni ..." Ez mutatja milyen bizonytalanságban éltünk. Elkövetkezett az 1919—1920 tanév. Az előző tanév húsvéti szünete után, amely alatt a román megszállás megtörtént, mint már említettük, többen nem tudtak az anyaországból visszatérni, illetőleg csak akkor, mikor a megszállás szomorú tényét egész Budapestig kiterjesztették. Ezzel az járt, hogy akiket a megszállás nem ért a megszállott területen belül, azok, noha a rend főnökség idehelyezte őket, nem tudtak eljönni, így nagyon lecsökkentett létszámmal kellett a tanévet megkezdeni, most már két román „tanárral", akik közül az egyik gör. kat, pap, a másik gör. kat. tanító volt. Közben a kormányzótanács elbocsájtotta Szolomájer János tornatanárt, mert nem tett esküt, majd Jenser Mihály rajztanárt, aki tett es-