Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1940

Gyakorlati életpályák

össze ne keveredjék ismét minden. Most mái használható. Most már belátja a következő igazságot : „Serva ordinem et ordo servabit tibi,,. Őrizd meg a (tarts) rendet, és a rend szolgál majd neked, hasznodra lesz, (Szt Ágoston). Mit csinált ? Rendezte. Hát hogy lesz most a hulladék gondolatokkal ? Hasonlókép járunk el. Az egyes külön fogalomkörökhöz csatolja a vele összefüggőket. Például az írás története köréhez kel majd írni, ami a felsoroltak közül az irásra vonatkozik. Ha ez meg van, akkor még ezeket ezenkívül belül is csoportosíthatja még bizonyos szempontból. Hasonlókép jár el egy másik fogalom-körrel : Például a magyar gyorsírás. Most eköré csoportosítja mindazt, amit a magyar gyorsírásról tud. És így tovább. Most az egyes csoportokat egymás között bizonyos okszerű összefüggésbe hozza, és készen is van. Mit csinált most ez a tanuló ? Szerkesztett, amott rendezett. A szerkesztés fontos dolog, enélkül a legszebb gondolatok is sokat vesztenek értékükből, amint sokan egy közönséges levelet sem tudnak helyesen szerkesztve megírni. Ezzel a szerkesztéssel a kis műve értékessé vált, mert egyéni, önálló munkát végzett. No és most készen is van ? Amint a lim-lomos ládában sincs meg minden, amire valami munkához szükségünk van, tehát kell hozzá vásárolni is valamit, hasonlókép itt is. Most saját gondolatait kiegészíti forrásmunkákkal, hogy az e téren már elért eredményeket is felhasználja. Így lesz aztán a tárgy kimerítve és tökéletes. Tehát nem szabad először források után járni, és azután a saját gondolatait felhasználni. Munkája elveszíti varázsát, az egyéni vonást. Említettem még jegyzethulladékot is Hát ez micsoda ? Akármit készít valaki, mondjuk ruhát, vagy kerítést, a felhasználandó anyagból mindig marad valami, amit elteszünk, hátha valahol szükség lesz rája. Úgy is van. Ha most valaki valami szellemi munkán a fentemlített módon dolgozik, a kidolgozás közben fog akadni feljegyzésekre, amelyeket az anyaggyűjtéskor jónak, esetleg jónak látott, most azonban már vagy nem látja szükségesnek azokat, vagy úgy alakult a munkája, hogy nem használhatja már ezeket. Ezeket a feljegyzéseket nem kell eldobnia, hanem bizonyos rendszer és tárgykör szerint külön-külön egyforma nagyságú cédulákra írva és ábécérendben helyezve, vagy csoportosítva eltenni. (Silva rerum). A tapasztalat fogja igazolni, hogy jó volt eltenni. Az igazi kapláros ilyen szempontból nem is dob el semmit, de nem is ad el mindent, hanem a sok mindenféle anyagból megtartja mindazt magának, amire valamikor szüksége lehet. De nem hányja össze-vissza az udvaron egy sarokba, vagy egy nagv ládába, hanem rendezve teszi abba, rekeszekre osztva, vagy külön-külön dobozba a szegeket, drótokat, csavarokat, abroncsdarabokat, pléhdarabokat, stb. És adjon ennek a ládának nevet is, írja : Promptuarium, ami készlettárt, raktárt jelent. Persze hasonlóképen, sőt elsősorban épp így jár el szerszámaival is Mikor aztán hallja : Tibi, ezt, vagy azt kellene megcsinálni, ő mindjátt kész arra, mert ért hozzá, és kéznél is van minden. Örömmel is csinálja, és nem kell mesterembert hívni, aki bizony megfizetteti magát. Mint látjuk, a hulladékgyűjtésnek vannak igen hasznos kapcsolatai a szellemi irányban is.