Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1940

Gyakorlati életpályák

tetésnél hallottak: vasat, papírt, csontot stb., szóval kész dolgokat, könnyen található anyagot gyűjteni, míg mások saját munkájukkal akarnak pénzt szerezni, ami érdekesebb és nevelési, valamint pályaválasztás céljából értékesebb is. Ezek felismerték a komoly munka értékét, abban a tudatban, hogy ezt ma mindenhol megbecsülik és értékelik, hogy ma ez az igazi valuta. Az államhatalom is mindinkább értékeli a testi munkát, az ebben való kiválóságot és becsületességet. Ki is tünteti és nagy lehetőségeket ad az ezáltal való érvényesülésre, elsősorban a különféle, ezek számára való iskoláknak. Ezek fogják tapasztalni, hogy az ilyen felemelkedés le fogja dönteni a társadalmi osztályokat elválasztó falakat, ami nagy nemzeti és szociális feladat. Ez nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy a magyar nép egységesebb legyen és ennél fogva erősebb. Jobban fogjuk érezni az összetartozandóságunkat és belsőleg megerősödünk, összeforrunk abban, hogy a haza közös hazája mindenkinek, amelyért becsületesen dolgozni mindenkinek érdemes és kell is, mert mindnyájunkat egyformán ápol és véd. A kaptárkodás célját félreértenénk, ha azt tisztán csak üzleti szempontból néznők. Az üzleti rész csak eszköz a magasabb s/ellemi, erkölcsi erők kitermelésére, amelyek a szép gondolatban rejlenek. Ilyen például minden anyag megbecsülésének a gondolata az egyéni, egy háztartásban és országos vonatkozásban, megmutatva, hogy ilyen munkafelosztással mit lehet elérni, és így minden kis tanuló is már milyen hasznos tagja lehet gazdasági szempontból a társadalomnak. A diákkaptár megalakulása annak ismertetésével történt, amelyen jelen voltak a helybeli leánygimnázium I.—IV. osztályos növendékei is. Látszólag nagyon érdekelte őket az új gondolat. Az érdeklődés még nagyobb felkeltésére az előadó 10—10 pengős ötleiversenyt hirdetett, úgy a fiúk, mint a leányok számára. Itt most már a beadott ötletek száma nem felelt meg a nagy érdeklődésnek. A leányoknál még inkább, mint a fiúknál. Az előbbieknél aránylag az ötlet is több és eredetibb, mint a fiúknál. Általában két részre lehet őket osztani : az egvik a tisztán készen található hulladékanyagok gyűjtése, a másik, hogy úgy mondjam, az alkotó, termelő munka. Sokan az utóbbiból, úgy látszik, több keresetet várnak, mint a gyűjtésből. Bizonyára egyéniségüknek jobban megfelel, és tán változatosabb is. A gyűjtésben az átlagos anyagokon kívül, mint csont-, vas-, papirhhulladék, a következő eredetibb vállalkozásokat találjuk. Fiúknál : fa, gyógynövények, bőrhulladékok, tojáshéj, vadgesztenye, csalán, cigarettavégek gyűjtése, utóbbit mint dohányt, eladni a cigányoknak. Kertészet, faaptítás, lombfűrészmunkák eladása, vízhordás, irodai segítés, méhészet, bérmunka. Küldönc, kerékpárjavítás, gumiragasztás, könyvkötés, újságnak előfizetőket gyűjteni. Favágás, kertásás, kiégett villanykörték festése, kertek díszítésére. Előjegyzési naptár támasztó kartonjának gyűjtése, ehhez vesz majd naptárt és így adja el. Tanítás, jól tanulni és így tandíjmentességet szerezni. Tojást venni és drágábban eladni rokonoknak. Korrepetálás, madárfészekodúk készítése szőllősgazdák számára. Hernyózást vállalni, vízhordás, vakondtúrások szétszórása. Húsvéti locsolás, mezei munka. Dióverés a szomszédnak, patkányfogó kis kutyák tenyésztése. Takarékoskodás, kefekötés, elhasznált gyufák gyűjtése' be-