Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1915

A főgimn. története az 1915—16. iskolai évben

enyhe felfogásnak a társadalom szinte mámoros lelkesedésben adott kifejezés, sőt egyenesen megkövetelte, hogy a bizonyítványban hiba ne essék azoknál, kik majdan vérük hullásával szentelendik meg a hazai és idegen földet. A többi tanuló pedig látva azt, hogy az ilyenek vigan prosperálnak, bizony ők sem igyekeztek a kellő mértékben elsajátítani a tudni-valőkat. Hiába mondogattuk, hogv hát azoknál más a mérték — a tanulók a maguk részére is ugyanazon mértéket óhajtották volna. A követelmény nivója alábbszállott s bárhogy zengedezzenek is hozsannát a filantrópok, a felülről jött jóságos kedvezmény gondolata és a velük összefüggő rendelkezések nem termették meg a maguk emelő hatását a szolgalomnál és munkakifejtésnél. A viselkedésben pedig, mivel az itthon maradt tanulóifjúság képezte az aranyífjúságot pótló elemet, bizony sok minden visszaélésre adott alkalmat, sőt a becézgetése, dédelgetése, féltése a szülők és társadalom részéről a még itthon levő ifjúságnak, csak fokozta az ifjúságban a képzelődést. 1913—14. isk. évben a bukottak száma 25, 1914—15. évben 18, jelen iskolai év végén pedig 20. A háború első tanéve javulást mutat az előző tanévhez képest, a háború első tanévéhez képest a második 2

n/o-os esést mutatt. Az eredmény jó, aminek okát csak a megfeszített munkában és állandó éber ellenőrzésben kell keresnünk. Talán legjobban volt hatással a háború a tanulók vallásosságára és szívjóságára. Ezen két emberi értéknél, a nemesebbé — válás igen érezhető volt. Buzgón végezték vallásbeli kötelmeiket, átérezték, hogy az emberi iparkodás mind hiábavaló, ha nem járul ahhoz Isten szent áldása. A szívjóság megnyilatkozása az emberszeretetben nyilvánult meg, segíteni szenvedő embertársainkon, segíteni az árvákat, elhagyottakat. Ezt mutatta, hogy a legkészségesebben működtek közre ünnepélyeinken úgy az iskola falain belül, mint künn rendezett jótékonycélú estélyeinken, örömmel vettek részt a gimnáziumi kíntusban, önként, minden rábeszélés nélkül, örömmel énekeltek a tábori miséken, kedvvel ismételték el a karácsonyi darabot a kaszárnyában s szórakoztatták énekkel, zenével a sebesülteket. A gimnáziumi önképzőkör működése is a háborús dolgokkal állott részben összefüggésben. így kitűzött önképzőköri tételek a háborúval kapcsolatban ezek voltak: Eredeti költemény a mai háborús korból, Apró képek háborús költőink életéből, Világháborús költészetünk drámái, Magyarország szerepe a Habsburg ház és a trón megvédésében Mária Teréziától napjainkig bezárólag. Makensen Ágoston-nak az Alkotmány c. pol. napilap 1915. nov. 9-i számában megjelent rövid életrajza és ismertetése fordításként magyarból németre. Iskolai ünnepélyeken előadott, elszavalt versek voltak háborús költőinktől : Gáthy-tól: A koldiisassony; Hortobágyi-tói: A katona karácsonya; Gács-tól: A térkép ; Szabolcska Lászlótól: Katonát temetnek ; Tábori pósta ; Kozmától: Rapszódia; Szabolcska Alihálytól : Könnycsepp az égben; Szász Károlytól: A Turi fiú története; Braneczky-től: Szeressük a I adi árvákat; Hevesi-tői: Imádság; Gács-tól: A trombitás Balogh, Gál Imre VII. o. t.-tól: Az utolsó roham; Angyal-tői: A gárda; továbbá még az önképzőköri üléseken mintegy 8 vers szavaltatott a háborús költők verseiből. Az ének és zenekar iskolai ünnepélyeinken hathatósan vett részt, nagy hatást értek el az előadott ének és zeneszámokkal. Háborús vonatkozású ének és zeneszámok voltak: Péchy-Buchner: Kárpáti őrszem (Die Wacht in den Karpaten); Schneckenburger — C. Wilhelm : Die Wacht am Rhein (német szöveggel); Eisner: Hindenburg induló; Ziehrer: Árvák imája; Erkel: Ima a