Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1915

A főgimn. története az 1915—16. iskolai évben

Ifj Jenser Mihály, született Nagykárolyban 1892. november 28-án, röm. kath. vallású. Középiskoláit intézetünkben végezte 1902—1910. években és 1910. június 16-án érettségi vizsgálatot tett. Középiskolai tanulmányainak befejezte után a budapesti tudományegyetem orvosi fakultására iratkozott be, ahol négy évet töltött fi szorgalmas tanulással. Befejezte a negyedik évet s mint ötödéves orvosnövendék 1914. junius havában bevonult az 1. számü vadászzászlóaljhoz a déltiroli Tioneba katonai kiképzésre. A háború kitörésekor augusztus közepén zászlóaljával az északi harctérre került s augusztus 28-iki Belz-nél vívott sikeres ütközet után orosz földre nyomulván, szept. 7-én Radosztov mellett (Sokaitól északnyugatra) megsebesült s 1914. szept. 10-én meghalt a sokali kórházban. Szőke (Schnébli) János, született Budapesten, 1892. évi december hó 22-én, róm. kath. vallású. 1903—1907. években az I.—IV. osztályban volt intézetünk növendéke. A IV. oszt. elvégzése után a kereskedelmi pályára lépett. 1914. október havában besorozták katonának s ezen év december havában már részt vesz a duklai harcokban, mint az I. honvéd gyalogezred 2-ik századához beosztott népfölkelő. 1914. december 24-én megsebesült. Felépülése után 1915. február 2-án ismét az orosz harctérre ment, amikor a lába fagyott meg. 1915. szeptember végén harmadszor indult a harctérre, ezen alkalommal az o'aszok ellen, honnan nem tért többé vissza. 1915. december 7-én esett el Doberdón és a cotici községi temetőben temették el. Jelen sorok ideiktatásával adjuk meg ifjú hőseinknek a végtisztességet. Cukor Miklós, ifj. Jenser Mihály és Szőke (Schnébli,) János az újabb virágszálak, miket a Haza oltárára tett virágcsokorba illesztünk. Áldozati bárányok ők, hogy feláldozásukkal kérjük a diadalmas sikereket, oh mert sok-sok derék ifjút, férfit és apát, jóbarátot és rokont, sok-sok magyar vért kell áldozni, hogy a vérrel, a honfiak hősi vérétől itatott földből kinöjjön a szabadság és a szent békesség fája. Ti szülők és rokonok, enyhüljetek meg mélységes bánatotokban, mert örök annak emléke, ki tehetsége legjavát, éltét, a legbecsesebbet áldozza fel a Hazáért. Miklóska, ki oly elszántsággal indultál rohamra az esküszegők ellen, Mihály fiunk, ki reménysége, öröme voltál szerető szüleidnek, Jani, ki gyenge karodat erős szívvel acéloztad a küzdelemre, ti mind, kiknek szerető szíve megszűnt dobogni, pihenjetek nyugodtan, őrszemeink jól vigyáznak a gránicokon és azontúl, mert amíg olv lelkes utódok lépnek nyomdokaitokba, mint ti voltatok addig: nyugton van édes szép Hazánk, bízik és remél s tud türelmesen várni a végső gvőzelem elérkeztéig. Nevetek ott fog ragyogni a márványtáblán, hogy a későbbi kor nemzedéke hadd olvassa áhítattal a hazaszeretet legendás hőseinek nevét s merítsen erőt, okulást, lelkesedést a békés időkben Magyarország naggyá kiépítéséhez ! A tanulók s így a tanintézet jótékonysági akcióit a következőkben ismertetjük. A világháború kitörése után az 1914—15 iskolai év megnyitásakor a tunulóífjuság elhatározta, hogy havonkint a hónap első keddjén iskolai gyűjtést rendez. Igy létesült a gyűjtésekből az .u n. jótékony-alap, melynek föjövedelmeit képezték mindkét tanévban a tanulók gyűjtése maguk között, a gimnáziumi ünnélyek csekély beléptidíjai, mások hozzájártdásai pénzadományokkal s jelen tanévben még a gimnáziumi kánfusnak temetéseken való részvételekből befolyt tiszteletdíjai. Mivel a helybeli dalárda tagjai jórészt hadbavonultak, a főgimn. igazgató fölvetette az eszmét, hogy a temetéseken