Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1915

Braneczky József: A király névnapjára

ékkövekkel ajándékozzátok meg anyukát és apukát, ezek az ékkövek maradandóbbak minden földi ékességnél, ezek megmaradnak a tulvirágra is, ezeknek a szülők mindennél jobban örvendenek, de örülünk mi is, mert szófogadással az iskolamühelyben segítségünkkel szereztétek meg a szikrázó, mélytüzű lelki brilliansokat. És most, amidőn zárom az 1915—16. iskolai évet, kérve kérek mindenkit kedves fiaim, hogy az utravalóul adott, buzdításként elhangzott szavaimat egy mondatba foglalva őrizzétek meg szivetekben egész földi élteteken által, Ez az egy mondat: Csak a becsületes munkálkodás hozza meg a sziv békéjét, a lélek nemes derűjét, az emberek megbecsülését és szeretetét, ez a becsületes munka ad szárnyakat a léleknek az emelkedésre, a röpülésre, föl az égig, a magasságig, a csillagokig, a jó Istenhez! Ő legyen veletek most és mindenkor, Ő segítsen rajtatok. Fiuk, jó vakációt! A király névnapjára. Nagykárolyban a kaszárnya udvarán 1915. évi október hó 4-én tartott tábori mise után a katonákhoz intézte: Braneczky József kegyesrendi tanár. Katonák! Te Deum laudamus . . . zúg végig ma az egész országon. Téged Isten dicsérünk . . . tör fel a mi lelkünkből is. Dicsérünk és áldunk, imádunk és magasztalunk, mert megengedted, hogy földi Atyánk, a magyar nemzet Atyja 85 év terhével a vállán jó egészségben ünnepli a mai névnapot. Az atya a család összetartója. Atya nélkül pusztul a család, mint az oldott kéve. Atyánk, Magyarország koronás királya! Sötét fellegek ontják a jégesőt, szórják villámaikat kerted legszebb virágaira, gyönyörű termésedre: Magyarország fiaira! „Arany kalásszal ékes rónaság", szép Magyarország fiai! Könnyes szemmel, de büszkeséggel, hittel és reménnyel tekint rátok felséges atyátok, a király ! Könnyes szemmel tekintesz reánk, mert gyermekeid közül sokan látják e napnak fölkelését, de nem látják a lenyugvását. Könny pereg le Atyánk megtört szemedből, mert vérző gyermekeidet, hű magyar népedet kedveled és szereted. Egyben büszkeség hatja át királyi szivedet, mikor látod, hogy a magyar mint védi meg milliókkal szemben koronádnak fényét, a Kárpátok bércét s az Adria mélyét. Hit és remény tölti el vallásos lelkedet, mikor látod, hogy az ellenségek zúgó tengerében sziklaszilárdan áll vitéz magyar néped s jöjjön a poklok minden fergetege, támadjon fel a sötét lelkek minden dühe, ősz királyunk békén lehetsz, trónod oltár nekünk s kivont karddal őrzi népünk! Bölcseséged, tiszta királyi lelked, igazságos gondolkodásod záloga és biztos alapja a magyar nemzet heraklesi erőfeszítésének, végső kitartásának és győzelmének, mert a magyar hálás. A múltban az apák tanították fiaikat az ősi erényre, a vitézségre s most a 18—19 évesektől vesznek példát 50 éves apáik, mint kell a királyi hűséget utolsó csepp vérünkkel is megpecsételni! Koronás királyunk! A mai nap az égben is örömnap. Angyaloktól, magyaroktól és vaskeresztes vitézektől kisérve ma járul az Ur trónusa elé felejthetetlen Erzsébeted, Magyarország megdicsőült királynéja. Leborul az