Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1914

37 s Glewiec oroszországi község mellett hősi halált halt. Mint az első század parancsnoka — írja egyik tiszttársa — félelmetesen vetette magát legény­ségével együtt az ádáz ellenségre. Az első nap, november 18. fényes sikert hozott számukra, igen sok oroszt fognak el. Parancsot kapnak a további előnyomulásra s folytonos előrehaladás közben november 19-én teríti le az ellenséges golyó. Nem áshattak sírt, tovább kellett vonuiniok, de mellette marad utolsó perceiben a hű tisztiszolga. Másnap találták meg a holttestet. Sirt ásnak, Isten rendelése, hogy arra ment történetesen egy román ezredhez ' beosztott gör. kath. lelkész, aki egyházi temetésben részesíti. Nyírfából faragtak oszlopot fejfául, municziósláda deszkája a kereszt kisebbik szára. Ráírták nevét, lakását. Sejtelmei voltak! Még Rimaszombatban arra kérte Kacz Károly tiszttársát, hogy arra az esetre, ha elesnék, értesítse szerető édes anyját Nagykárolyban. Mint édes testvért siratták meg a bajtársak ott a harcinezőn. Mindenki, aki egyszeris beszélt vele, megszerette nyájas, őszinte, nyíltszívű modoráért. Ilyen voltál kedves Gyula barátunk mikor még tanítványunk voltál, szeretettel ragaszkodtál hozzánk, mi megbecsültünk s viszont szerettünk. Szeretetünk emlékkoszorúját most tesszük le igénytelen sírodra, mikor e helyen veszünk tőled búcsút. Nem egészen haltál meg, csak a romlandó test adatott vissza az anyaföldnek, de lelked égbe szált, emléked közöttünk él, Isten veled ! Toóth yóssef született 1888. julius 19-én Nagykárolyhoz tartozó Szent- jános-pusztán, ref. vallásü. Középiskoláit intézetünkben végezte, itt tett 1905. junius 21. érettségi vizsgálatot. A jogi tanulmányok befejeztével Szatmár vármegyében mint közigazgatási gyakornok nyert alkalmazást. A háború ki­ütésekor mint kiszolgált egyéves önkéntes, tartalékos kadétt ranggal vonul be a 12. honvédgyalogezredbe, ennek III. zászlóaljával Galicziába megy. Részt vett a Korcow melletti ütközetben, ahonnan sebesületlenül ugyan, de súlyos betegen jött vissza. November 22.-ig Bálint tanár klinikáján feküdt Budapesten. Ekkor Egerbe vonult be ezredéhez, ahonnan január 4.-én új beosztás szerint a 29. honvédgyalogezreddel indul harcba. Előbb a déli harctérre, rövid időre rá már a Kárpátokba megy. Itt léptetik elő zászlóssá. Január 31.-én esett el roham alkalmával a Magúra előkapujának északkeleti lejtőjén Jaworow mellett. Fejlövést kapott. Két srapnellgolyó hatolt fejébe, azonnal meghalt. Tiszttársai ott temették el. Feljebbvalói kitartásáért, bátor­ságáért szerették, legénysége pedig humanus bánásmódjáért rajongással vette körül. Szatmármegye törvényhatósága 1915. május 27. tartott közgyűlésén, mint a munka emberéről emlékezett meg róla, aki kötelességteljesítés közben halt meg. Előérzete volt, sejtése valóra vált! Nyugodj barátunk csendes sírodban, álmodj Magyarország jövendő nagyságáról, melynek kiépítésekor te is segítettél piros véreddel munkálkodni. Isten veled I Serly Ferenc született Nagykárolyban, 1886. évi február 10.-én. Inté­zetünkben végzi középiskolai tanulmányait, itt tett érettségi vizsgálatot 1904. évi junius 22.-én. Jogi tanulmányainak (Kolozsvár) befejeztével Szatmárnéme­tiben bírósági aljegyző lesz. Az általános mozgósításkor a szatmári 5. közös­gyalogezredhez vonult be zászlósi rangban. Egyideig Rimaszombaton tartóz­kodott, ahonnan az északi harctérre megy. Súlyos ütközetekben vett részt, mindig csapata élén haladt. Elöljárói, tiszttársai, a legénység nagy tisztelettel vették körül bátorságáért. November 19.-én Glowiec község mellett esett el. Szivét járta át az orosz golyó, azonnal meghalt. Vida Lajos tábori lelkész (ugyancsak a mi tanítványunk, 1904. junius 22. tett érettségi vizsgálatot, Serly Ferenc osztálytársa) temette el, ő jelölte meg sírját is. A szerető osztály-

Next

/
Oldalképek
Tartalom