Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1911

Az iskolai nevelés néhány akadálya

felvilágosított tanuló nagy buzgósággal fog ugyan a munkához, de csakhamar belátja, hogy a mulasztottak pótlásához nincs sem elég előkészültsége, sem elég akaratereje és önbizalmát veszítve, még a reményről is lemond, hogy a saját hibájából felmerült nehézségeket valaha legyőzi. A tehetséghiány mellett ez a „letörés" az egyik főoka annak a szomorú ténynek, hogy némelyik oszszágban a tehetségtelen tanulókon kuül a növendékek 5—6 százaléka, jóllehet értelmi fejlettsége megfelelő volna, nem végzi kötelességét. Ezek a tanulók az osztály nyűgei. Társaiktól és a tanártól elrabolják az időt, fegyelmetlenségükkel zavarják az előadást, példájukkal rossz hatást gyakorolnak gyengébb akaratú társaikra s mint szabadalmazott henyélők, annyira megszokják a tétlenséget, hogy későbbi életpályájukon is írtóznak minden munkától. Meg kellene adni a tanári karnak azt a jogot, hogy az ilyen tanulókat, mivel dolgozni nem is akarnak, úgy a saját maguk, mint tanulótársaik érdekéből, az iskolából kitilthassa. Utóvégre is nem lehet a középiskolát olyan tanulók menedékhelyévé tenni, kik csak azért járnak oda, mert más pályára még fiatalok, vagy mert szüleik nem tudnak velők mit kezdeni. 2. Tapasztalatból tudjuk, hogy több tanuló olyan környezetben nő fel, mely erkölcsi fejlődésére káros hatással van. Az iskola ezt — talán a tanulók nagy száma miatt is, — vagy egyáltalában nem, vagy csak akkor tudja meg, mikor a tanuló már maga is erkölcsileg meg van mételyezve. Van ugyan egy rendelet, amely a tanár kötelességévé teszi azt, hogy növendékeit otthonukban meglátogassa, de ez a mai társadalmi viszonyok közt nem hajtható végre. Akárhány család a tanár ezen „ellenőrző" látogatását a család belső ügyeibe való beleavatkozásnak tekintené. De ha az iskola bármely úton meggyőződik is arról, hogy egyik-másik növendéke tényleg rossz környezetben él, akkor sem áll módjában a bajon segíteni. Melyik család ismeri el azt, hogy viszonyai rossz hatással vannak gyermekei fejlődésére és ha az iskola a családi élet káros befolyására való hivatkozással kivárnia növendéke részére más környezetet, melyik család nem tekintené ezt olyan sértésnek, melyet meg kell torolnia? Az olyan tanulót, aki nem lakik szüleinél, hanem idegeneknél van szálláson, óvatosan még ki lehel ragadni környezetéből, de a szüleik körében tartózkodókat csak a legritkább esetben. Az iskola tehát kénytelen eltűrni azt. hogy egyik mási < növendéke káró.; hatások alatt nevelkedjék, jóllehet tudja, hogy az ilyen tanuló társainak megrontója lehet. — Nagyobb bajok megel izjse céljából az iskolának módot kellene adni arra, hogy a látogatási rendeletnek érvényt szerezzen és az olyan növendékek részére, kik a tantestület meggyőződése szerint rossz környezetben élnek, más környezetet követeljen. 3. Az iskolai nevelés sikerét akárhányszor a szellemileg és erkölcsileg megmételyezett tanulók hiúsítják meg. Lapokból és könyvekből olyan eszméket szívnak föl, amelyek egy züllött életet igazolni tövekvő agy szüleményei. Ezeket hirdetik óra előtt, tizperckor, séta ala.t, szíval, vagy könyvek és lapok terjesztésével. Követőkre mindig találnak. Némelyek azért szegődnek hozzájuk, mert az új eszméknek fejlődésükre való kihatását nem tudják mérlegelni; mások azért, mert félnek társaik gúnyjától, az elmaradottság vádjától, vagy azért, mert felfogásuk szerint az új eszmék elfogadásával felszabadulnak az ellenszenves erkölcsi törvény alól. Viselkedésükön nemsokára meglátszik, hogy tetteiket ferde gondolatok irányítják. Eleinte kisebb fegyelemsértéseket követnek el, később vallási és tanulmányi kötelességeiket hanyagolják el, majd az erkölcsi törvény alól vonják ki magukat s lelkükön egy bűnös szokás vagy szenvedély lesz úriá. Ez az oka a rohamos sülyedésnek és hanyatlásnak, a