Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1910

Magyar Gábor

MAGYAR GÁBOR a kegyes-tanitórend tartomány főnöke, cimz. kir. főigazgató, a Ferenc József-rend lovagja, az Országos Közoktatási Tanács előadó-tanácsosa, Szeged szab. kir. város díszpolgára, a szegedi Dugonics-Társaság tiszteletbeli tagja. (1861 — 1911.) Az idei tanévben a kegyestanitórendnek kedves ünnepe volt. Megünnepelte tartományfőnökének, Magyar Gábornak'50 éves tanári jubileumát. Csendben folyt az ünneplés, kevés külső fénnyel, de annál nagyobb bensőséggel. A rendnek és az iskolának bensőséges ünnepe volt az, mert amint az ünnepelt férfiú egész élete a rend és vele elválás'hatatlanul kapcsolódó iskola felvirágoztatására, fellendítésére volt szentelve — úgy munkásságának igazi értékét felfogni, elismerni es méltányolni csak ez a kör tudja — tehát teljes lélekkel, ez a kőr ünnepelhetett. Jól esik azonban és örömmel említjük meg, hogy az ünnepeltetés átlépte az iskola és a rend keretét. Magas egyházi méltóságok a társadalom életében vezető szerepet betöltő egyének egymás után szereztek tudomást és vettek részt a rend e kedves ünnepén — de kivált a régi tanítványok meglepő számban fejezték ki együttérzésüket. Annál is inkább megemlítjük ezt, mert mindez önként, minden külső behatás és előkészítés nélkül történt. Intézeti ifjuságunk is kivette részét az ünnepeltetésből, melynek koronája a Mindenhatóhoz küldött ima volt, hogy bocsássa áldását az ünnepelt hosszú és kitartó működésére és soká éltesse őt még a rend és a magyar társadalom javára. Ez uton is megemlékezünk Magyar Gáborról, áldásos munkálkodását főbb vonásokban ismertetjük, hogy az ifjúság is, da mimagunk is önzetlen, becsületes és nemes életéből tanuljunk, példát és buzdulást nyerjünk hasonló munkálkodásra. Magyar Gábor az 1842. évben született Félegyházán, a honnan mint 6. gimn. osztályt végzett ifjú 17 éves korában belépett a rendbe. A szülői háztól nagy vagyont hozott magával a rendbe, nem aranyban sem ezüstben, de nyilt őszinte, talpig becsületes jellemével, önzetlen egyéniségével, megalkuvást nem ismerő kötelességteljesítésével. Olvan tulajdonságok ezek, melyek ép a szerzetes papi hivatásnak nélkülözhetetlen szilárd alaperényei, mert leve-