Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1907

IV. Az ifjúság tanulmányi kirándulásai

van a „Pokol", melynek bejárata felett egy fekete-sárga zászló búslalkodik í ide menekült a föld alá a pokol fenekére : nem jó idő jár reá már oda fenn. Felfrissítve magunkat a Sebeskőrös rohanó vizében délután utunkat folytattuk tovább Kolozsvár-felé, hol egy kedves operette előadása közben az ország elsőrangú, nagy kényelemmel és fénnyel berendezett színházának szemlélésében gyönyörködhettünk. Másnap Kolozsvár nevezetességeit tekintettük meg, melyek közül a róm. kath. templom, Fadrusz remeke a Mátyás-szobor, Klinika gyönyörű fekvésével és modern berendezésével, a kapucinus zárda Mátyás király kori styljével ragadta meg leginkább figyelmünket. Kellemes emlékekkel távoztunk este felé a nagy történelmi múlttal dicsekedhető város falai közül, hogy ismeretünket újabb benyomásokkal gazdagítsuk. Legközelebbi megálló helyünk Torda volt, hova az esti órákban szerencsésen meg is érkeztünk. Siettünk nyugalomra hajtani fejünket, hogy másnap a hosszasabbnak Ígérkező gyalogolást a hires Tordai hasadékhoz újult erővel tehessük meg. Ismét egy fenséges kép !—A 4—500 métert meghaladó sziklafal meredeken, kettészelve, keskeny bejáratával, közepén a sellős krisálytiszta Hesdáti patakkal igazán elragadta ifjainkat, kik a legnagyobb lelkesedéssel és gyönyörrel vágtak nek a 3—4 km. hosszú hasadék begyalogolásának. Délután a sóbányák és sóstavak megtekintése következett, mely utóbbiakban legalább kevés időre enyhülést találtunk a perzselő nap sugarai elől. Tordától búcsút véve utunknak egy hosszabb része következett — Vajdaluinyadig. Szerdán délelőtt előttünk állott a magyar nemzet legdicsőbb napjaira emlékeztető Hunyad vára, melynek láttára szomorú sóhaj száll az érző magyar kebelből: mi volt édes hazánk akkor és mi most? — Meghatva szemléltük ezen nemzeti szent ereklyénket, melynek még mohos sziklái is mintha dacolni akarnának a kegyetlen enyészettel. A magyar állami hatalmas vasgyár behatóbb vizsgálata után Piskire érkeztünk, hol a rövid két órai időt Bem apó csataemlékének felkeresésére szenteltük. Május 27-én este már a nagyvárosi jelleggel biró Arad fényben uszó utcái üdvözöltek bennünket. Másnap Dr. Bereczky Imre és Polgár György tanár urak kedves társaságában indultunk tanulmányutunk szomorúan legnevezetesebb helyére — az aradi vértanuk által megszentelt Golgotára. — Nagykároly ünnepelt; mi is ünnepeltünk és pedig kettős ünnepet. Körülállta a kis csapat a szomorú emlékoszlopot és Dr. Komáromi Károly megható beszéd keretében méltatta a nap jelentőségét, buzdítva az ifjakat, hogy lélekben egyesüljenek a honmaradt lelkes, ünneplő polgárokkal, kik a jelen pillanatban hódolnak nagy Kossuth szellemének. Végül rövid ima után búcsút vettünk a gyászos emlékű helytől s az aradi várat, az 1848-as ereklyemuzeumot és a város egyéb nevezetességeit tekintettük meg. Az utolsó állomásunk Nagyvárad volt, melynek részletesebb tanulmányozását ezen időre hagytuk. A hely már ismerős volt; lelkesedve, telve víg kedéllyel siettek ifjaink a premontrei Urak vendégszerető rendháza felé, honnan előbb is a legkellemesebb emlékekkel távoztunk. A legnagyobb előzékenység és igazi önzetlen barátság fogadott ismét bennünket. Másnap, pénteken a premontrei Urak, különösen városunk szeretetreméltó fia Ernyi Gilbert prem. tanár fáradhatatlan kalauzolása mellett Várad nevezetességeinek megtekintésére indultunk. Időnk rövid volt, mert délben már indulnunk kellett, hogy délután 6 órára megérkezhessünk. Vidáman, hazafias dalokat énekelve, érkezett a fiatal csapat a nagykárolyi állomásra, hol már a kedves szülők szerető aggodalommal várták és zárták karjaikba egy heti távollét után viruló egészségben visszatérő gyermekeiket. K. K.