Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1907

Erkölcsi nevelés a családban

Még sok mindenféle más segédeszközt lehetne találni — mindenesetre látjátok, hogy az önuralom nem olyasvalami, amit a szülőktől és tanítóktól meg lehetne tanulni, vagy talán bottal és büntetéssel belénk lehetne verni, hanem olyasvalami, amit önneveléssel lehet csak elsajátítani, lépésről-lépésre haladva a helyes szokások fölvevése és ápolása által. Hogy melyek a legjobb eszközök a gyakorlásra, erre nézve nem lehet olyan tanácsot adni, amely mindenkinek alkalmas. Ki-ki figyelje meg önmagát, hogy milyen akadályokat talál természetében. Az egyiknek heves, ingerlékeny véralkata van — önmagának kell naponkint feladatokat kitűznie, hogy a fölfortyanásra való hajlandóságát lassankint alávesse értelmének. Ilyen esetben néha jó, hogyha ketten vagy többen, akik hasonló hibában szenvednek, egy kis lovagrenddé egyesülnek, ahol aztán mindenki, aki ismét megfeledkezik magáról, valami kis büntetést vállal magára. Az ilyesféle több erőt kölcsönöz minden egyesnek, támaszul szolgál neki; ép úgy, amint pl. hegymászók veszedelmes helyeken kötéllel erősitik magukat egymáshoz. Vannak mások, akik épenséggel nem kerülnek abba a veszélybe, hogy indulatoskodjanak, mert természetüknél fogva nagyon nyugodt vérmérsékletüek. De abban a veszélyben forognak, hogy rabszolgái legyenek lustaságuknak és elpuhuljanak önmagunkkal szemben. Másoknak megint szeszélyeskedésre van hajlamuk és ez ellen ismét valamely különleges eszközre van szükségük. Némelyeket végre az evésben és ivásban való finyáskodás és a nyalakodásban talált öröm dönt veszélybe. Itt ép az a fő, hogy mindenki a leggyöngébb oldalát tanulmányozza és ott kezdje aztán az akarat izomgyakorlatait. Az is üdvös, ha nem keresünk fel olyan alkalmakat, ahol túlságos kísértések támadhatják meg épen ezen leggyöngébb oldalunkat — legalább addig ne, amig akaratunk még nincs megedzve. Aki a nevetést nem tudja magába fojtani, ne üljön olyan tanulótárs mellé, aki az egész órán át badarságokat csinál. Aki nyalánk, az ne álljon a cukrász kirakata elé, aki hirtelen haragú és ingerlékeny, az ne igyék-semmiféle bort vagy sört, csak kevés hústegyék és ha dühös lesz, inkább hagyja el gyorsan a szobát, mintsem hogy azokkal együtt maradjon, akik őt ingerlik. Látjátok, jellemünkkel is úgy bánhatunk, mint az orvos a beteggel — igen, sokkal jobb volna a világ sora, ha az emberek csak félannyi gondot is fordítanának lelkükre, mint testükre és ennek gyarlóságaira és nem egy ember bizony jobban érezné magát bőrében, ha lelkében több fegyelem és rend volna. Svájcban az a bevett szokás, hogy a szabadság kivívásának az emlékére évenkint augusztus havának egyik napján a hegycsúcsokon hatalmas tüzeket raknak — a szabadság tüzeit. Aki a test zsarnokai ellen való küzdelemben győzelmet aratott, — azon ez már messziről meglátszik: Valami új tűz sugárzik ki szeméből és bevilágítja egész lényét: a szabadság tüze. Hogyan hatnak vissza cselekedeteink önmagunkra? A boomerang. Sokan közületek bizonyára hallottak már a déli négerek ama sajátságos hajítófegyveréről, amely nagy kört Írva le ahhoz tér vissza, aki kihajította. Sőt talán ti magatok is kaptatok már egyszer ajándékba ilyen boomerangot és sietve menekültetek, amikor az a dobás után hirtelen ismét fejetekre visszakeringett.