Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1907
Erkölcsi nevelés a családban
ben, hogyha vadul hadonásztok magatok körül vagy kiabáltok — akkor azonnal megtudjátok, kinek van az egész dologból a legtöbb kára. Most már látjátok, hogy Krisztus mondása a jobb és a bal orcáról nem is olyan érthetetlen és hasznavehetetlen, amint az az első pillanatra látszik. S Krisztusnak bizonyára mélyen meg kellett győződve lennie arról, hogy az ö tanításában van a legnagyobb igazság, mert máskülönben nem halt volna meg érte. De talán azt fogjátok most mondani: Jó, azt már belátjuk, hogy önmagunkra nézve a legjobb, hogy ne üssünk vissza és rosszat ne viszonozzuk rosszal — de hogy azonkívül arcunkat még második ütésre is odatartsuk, nem, ez őrültség volna. Evvel nevetségessé tenné magát az ember! Nos, az bizonyos, egészen szószerint nem is kell azt venni. De vannak más mondások is, azokat sem vesszük szószerint s mégis igen mély az értelmük, amely segítségünkre szolgálhat s életünk útjára világosságot áraszthat. Krisztus parancsának mi tehát az értelme? Rávezetlek benneteket. Figyeljetek, miért ne viszonozzunk rosszat rosszal? Mert akkor ránk ragad a rossz nyavalyája. Ez által pedig nem hárítjuk el a rosszat, hanem csak megkettőztetjük. Egy helyett két szívben fészkel most már. Hátha arra az emberre, aki valami rosszat tett velünk, átvinnők a jót, ahelyett, hogy mi kapjuk meg tőle a betegséget? Akkor meg volna kétszerezve a jó és egy helyett két szívben trónolna. Azonban hogy vihető ez keresztül? „A példa által." — Az bizonyos — csak az által. S a jó épen olyan ragadós, mint a rossz. Gondoljátok csak el, mily végtelen zavarba jönne egy fiú, mikor társát megütötte, s az egészen nyugodtan igy szól hozzá: „Ha örömödet találod ilyenben, kérlek tedd meg még egyszer, csak azt ne gondold, hogy effélében utánozlak". Vagy pedig hogyha egy leány mást ócsárolt avagy megbántott s ez hallgatagon valami csekélységgel megörvendezteti vagy barátságos hangon beszél róla mások előtt. Nem gondoljátok-e, hogy ez sokkal nagyobb erő és bátorság jele, mint ha bosszantásra vagy durvaságra hasonlóval felelünk ? S nem hiszitek-e, hogy az ilyen nagylelkűség és alázatosság leggyorsabban téríti észre a tettest s hogy az belsejében szégyent érez, még ha külsőleg nem is mutatja? Ha azonban ugyanazt teszitek mint ő, úgy semmit sem tanul tőletek, hanem következő alkalommal ismétli a jogtalanságát. Most már látjátok, hová akarok kilukadni. Aki rosszat jóval fizet és sértést nagylelkűséggel és szelid nyugalommal viszonoz, az nem gyáva és erőtlen ember, hanem ellenkezőleg, ő a győztes és hódító, mert legyőzi a másikat és magával ragadja finomságával — aki azonban az ütleget és szidást visszaadja, azt meghódítja és leigázza a példa gonosz varázslata — ő a gyönge és legyőzött fél s annál inkább, mennél buzgóbb és elbizakodottabb a visszafizetésben. b) A lefejezett béka. Vannak olyan fiúk, akik dicsekszenek avval, hogy semmit sem tűrnek el és hogy minden sértést, minden lökést és ütést kétszeresen és háromszorosan adnak vissza. Talán megmu assam nektek egy példával a természetrajiból, hogy az ilyesfélére egyáltalában egy csöppet sem lehetünk büszkék? Hogyha veszünk egy frissen megölt békát és hátgerheének meghatározott helyén megérintjük, akkor lába megmozdul, hogy az ingert elhárítsa. Sőt még akkor is megteszi ezt, ha levágjuk a fejét. Alapjában véve tehát fejre sincs szükségünk, hogy szétüssünk, ha ingerelnek bennünket. Ép ugy, amint a szempillák is gyorsan lecsukódnak, mihelyt erős inger fenyegeti a szemet, anélkül, hogy a fejet előbb megkérdeznék a véleményéről (akkor ugyanis már többnyire késő volna) — teljesen ehhez hasonlóan van mindegyik élő-