Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1907
Erkölcsi nevelés a családban
szenvedélyes barátja lehet valaki és igazat adhat Parkernek, aki a humor számára tanszéket kivánt az ifjúság nevelésébén, de azért a durva káröröm kultuszában mégis oly befolyást láthat, amely egyes különösen jó nevelésű gyermekeket érintetlenül hagy ugyan, másokban azonban egyenest végzetes pusztítást visz véghez. Ép a fiatalos pajkossággal szemben egészen hatástalan a tilalom, kényszer és prédikálás — segíteni csak a nyugodt rábeszélés segíthet, amely nem küzd a csínyekben és meglepetésekben talált örömök ellen. Ezeket csak más célok felé irányítja, amelyek szintén a gyermek érzésvilágában gyökereznek s elegendő örömöt nyújtanak arra, hogy a káröröm vonzó erejét és csábításait elhomályosítsák. Mert a neveléstudománynak, amint látjuk, mindenkor föl kell használnia a gyermek igazi erejét és való életét. Min is alapszik tulajdonképen a gyermeknek a csinytevésben talált öröme? Épen nem azon a szándékon, hogy kárt okozzon. Sőt a kárt inkább csak azért teszi, mert valamiféle kézzelfogható hatást szeretne előidézni a külvilágban. Tenni akar valamit, belemarkolni az életbe, erejének szabad folyást engedni. Ablakokat üt be, nem azért, hogy megkárosítsa a tulajdonost, hanem azon alapelv értelmében: „Kezdetben vala a tett." Innen induljunk ki. Legyünk rajta, hogy a gyermek örömét találja olyan meglepetésekben, amik a szeretet és segítésben — vagy pedig valóban ártatlan csínyekben nyilatkoznak meg. Én Busch említett munkáját körülbelül igy beszélném meg a gyermekekkel : Először is meghatározzuk a különbséget a jó és rossz tréfák között. Mennél többet nevetünk, annál jobb a tréfa. Ha van valaki, aki sír, vagy szomorú lesz, akkor az már nem sikerült tréfa. Az igazi tréfa kell, hogy örömöt szerezzen az érdekelt felek mindnyájának. Azután fel lehet vetni azt a kérdést, vájjon nem található-e olyan tréfa avagy csiny, amelynél együtt nevethetnének velünk özvegy Boltené és Meek, a szabó is? Miért ne nevessenek ezek is egyszer jóizűt életükben ? Használjuk fel itten Busch egyszerű rajzolási módját, aki szomorú arc ábrázolásánál egyszerűen lefelé görbíti a szájszögleteket a hold sarlójához hasonlóan, az öröm kifejezésére pedig lefelé fordítja azokat (telő hold.) Nem lehetne-e valahogyan úgy megtréfálni az özvegyet, hogy szájszögletei fölfelé húzódjanak. Rajzoljuk ezt le. Növendékeim ezt eszelték ki: Takarékoskodjanak mindnyájan és vegyenek neki még egy negyedik tyúkot s azt titkon lopják be hálószobájába. S a szabat illetőleg, aki egész nap meggörnyedve ül szük szobájában, azt indítványozták : Hozzunk magunkkal számára egy csokor mezei virágot és tegyük be azt a szobájába. A gyermekek ilyen beszélgetések alkalmával rendkívül élénkek és kellemesen meglepődve csudálkoznak, hogy ilyen csínyek is vannak. Mily tág tere nyílik itt az ösztönzésnek, mennyi alkalom kínálkozik, hogy összekapcsoljuk a szeretetre és segítségre való készséget a gyermekeknek vágyakozásával derűs meglepetések után ! Végül még arra is föl akarom hívni a szülők figyelmét, hogy mennyi fáradságot kímélhetnének meg, ha az idősebb testvérek közreműködését jobban igénybe vennék a nevelésnél — s ez talán nem egyszer hatásosabb befolyást biztosít, mint amilyen az, amely az idősebb generatiótól indul ki. Ezen a kerülő uton viszont igen jótékonyan hathatunk a testvérekre, a felelőségérzetet öntudatossá tehetjük bennük és sok oly dolgot beszélhetünk meg velük, ami látszólag a fiatalabbaknak van szánva, valójában azonban nekik is szól. Ha ilyen nevelői feladatokat akarunk az idősebb testvérekre ruházni, természetesen okvetlenül szükséges, hogy velük a helyes módszerekről is beszélgessünk. íme egy példa:
