Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1906
A hold fizikájából
ször a több méteres (olykor 18—20 m.) árhullámnak mintegy 22 Km. mélységű tenger kellene, hogy a fenékhez való súrlódás sebességét ne csökkentse. Az oceánok átlagos mélysége azonban csak 4—5 Km, sígy a hullám a súrlódás miatt nem tudja követni a Holdat. Másodszor a földrészek az árt feltartóztatják, mely azok megkerülésével időt veszítve a Hold mögött elmarad. A megkésett és megtört árhullám helyett a Hold folyton újakat kelt, melyek összetalálkozása rendkívül komplikálttá teszi a jelenséget, mint azt a tengermelléki városok ú. n. kikötő-idejének nehéz meghatározási módja igazolja. A Hold a tengerjárás által több billió köbméter vizet hoz mozgásba ; ez az óriási víztömeg hatalmas erővel súrolja az egyenetlen tengerfeneket és sűrűn egymásután következő lökéseket ad a kontinenseknek s ezáltal a Földnek. A lökések, valamint a súrlódás is ellenkező irányú, mint a Föld tengelyforgása, tehát ennek forgási sebességét akármilyen kis mértékben, de csökkenti. így, ha az asztronómia egész története nem is nyújt feljegyzett bizonyítékot*) arról, hogy a mi napunk hosszabb, mint a letűnt történelmi korszakoké volt, biztosan következtethetjük, hogy ezen lassúdás a geológiai korszakokhoz,mérten megvan és meglesz mindig, amíg árhullám mozog a Földön. Állításunkhoz a bizonyítékokat épen a Hold szolgáltatja a most következőkben. Ha már a Hold ilyen hatalmas jelenséget idéz elő a Föld nem szilárd kérgében, teljes joggal következtethetjük, hogy a Föld még nagyobb tengerjárást kelthet a Holdon, ha ennek van tengere. De tengert, sőt légkört eddig a Holdon nem észleltek s csaknem kétségtelen, hogy nincs is. így ezidőszerint ott tengerjárás sem lehet, de hogy valamikor volt, annak erős nyomait találjuk még ma is. Különösnek tűnhetik fel ugyanis a gondolkodni szerető ember előtt, hogy a Hold felszíne sohasem változik. Ugyanazon foltok a holdtányér ugyanazon helyein észlelhetők, akármilyen fázisban lássuk a Holdat, s bárminő állása legyen az égbolton. Hamarosan meg is fejti magának az ember a jelenséget azzal a magyarázattal, hogy a Hold rendkívül lassú tengelyforgást végez. Négy hét alatt teszi meg azt a forgást, amit a Föld 24 óra, a Jupiter s a külső bolygók 10 óra alatt végeznek saját tengelyük körül. Miért tér el a Hold ennyire a többi bolygótól ? Miért még a Földtől is, melyhez közös eredet s nagyon valószínű, hogy korbeli egyenlőség is olyan hasonlóvá teszik ? A kérdésre kielégítő feleletet csak a tengerjárás nyújt. A Hold életében is kellett már előbb olyan korszaknak lennie, mikor a holdtest felszíne plasztikus, sőt folyós volt Ebben a gördülékeny anyagban a Föld hasonlíthatatlanul nagyobb árhullámot keltett, mint most gerjeszt a Hold a mi tengereinken; először azért, mert a Föld 80-szor nagyobb tömegű a Holdnál s azután, mert a nehézségerő a Holdon a földi nehézségerőnek hatodánál is kisebb. Ez a hatalmas árhullám a nagy súrlódás és megtörés miatt ép úgy, csak megfelelő nagyobb *) Az árhullámon kívül kell még, hogy a meteorhullások is, növelve a Föld tömeget, a tengelyforgást csillapítsak. De hogy milyen kicsiny lehet az az idő, mellyel évezredeken át ezen két tényező a napot, időszámításunk alapmennyiségét, rövidebbé tette, mutatja az, hogy a chinai csillagászok által feljegyzett napfogyatkozások ideje most, 3000 év után, visszamenőleg pontosan kiszámítható. Pedig ha naponta csak O-OOl másodperccel hosszabbodnék meg a nap, már akkor e ;y század alatt 36", két és íélévezred alatt egy negyedórát tenne ki a különbség, amit már a napfogyatkozások számított és feljegyzett időpontjaiból i lehetne olvasni. Delaunay számítása szerint évszázadorikint 6" a legvalószínűbb hosszabbodás.