Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1905

I. Kirándulás a Tisza-forráshoz

I. Kirándulás a Tisza-forráshoz. A középiskolai nevelés-tanítás célja nem lehet más, mint az, hogy az általános műveltséget megadja minden tanulónak. Az iskola törekszik is erre minden erejével, szorgalomra serkenti, kitartásra buzdítja, felkelti az ifjúban a külömböző tudományok iránti lelkesedést. Felhasznál mindent, hogy az ifjú látkörét emelje, műveltségi körét szélesbitse. A szemléltetést viszi keresztül mindenütt a hol lehet, a hol pedig ez a dolog természeténél fogva lehetetlen, ott is igyekszik, ha egyébként nem lehet, a valóság bemutatása által maradandó hatást elérni a fogékony ifjú lélekben. így született meg a tanulmányi kirándulások eszméje mint nevelési és tanítási segédeszköz. Rendkívül sok előnye mellett azonban nagy hátránya az, hogy a szegényebb sorsú tanulók az anyagiak hiánya miatt nem vehetnek ilyenen részt. De a társadalom áldozatkészsége s nemes ember-barátok jószívűsége enyhít sokszor e bajon. Az állam is ad vasúti vonalain kedvezményt, de csak személyvonatra, már pedig ahol a kilométerek százait teszik meg a kirándulók, kívánatos volna, hogy gyorsvonaton utazzanak. Elismerésre méltó azonban az a készség, amelylyel a magánosok, társulatok és vállalatok sietnek a tanulmányi kirándulást vezetők segítségére. Megértik már mindenütt, hogy a tanulmányi kirándulásoknak igen nagy a hasznuk; igaz, hogy ez a jelenben nem tapasztalható, de később annál inkább érezteti jótékony hatását. Régi és igazmondás az, hogy az elméleti tudásnak legbiztosabb támogatója maga a természet. A tapasztalat szerzés legfőbb forrásából a szép természetből kell a tanulónak ismereteit gyarapítania s elméleti tudását a szemlélet által maradandóvá tenni.