Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1904

Voggenhuber Oszkár kegyeletes emlékezete

Nyugodjál békével szeretett jó barát, a ki nekünk soha nem vétettél, de most erősen találtad lelkünket, hogy itt hagytál bennünket. Hol találunk oly derült, jó kedélyű testvért, mint a minő te valál? Hol talál intézetünk oly gyermek paedagogot, aki két-három hét alatt olyan első osztályt tudtál teremteni, hogy azt kellett hinnünk, hogy valamennyi kis növendék egy és ugyanazon elemi iskolából került a gimnáziumba, holott 8 —lü normal iskolából jönnek össze? Hol találjuk meg azt a nagy szeretetet, melyet tanitványiddal, jó barátaiddal ki tudtál fejteni? Nem háborgatom ostromló kérdéseimmel nyugalmadat. Vedd szivesen azon igéretemet, hogy hiven megőrzöm nemes, önzetlen fáradozásodnak emlékét, szivesen gondolnak reád azok, akiket szerettél. Legyen áldott a föld, mely magába fogadott, adja meg az örök Isten azt a jutalmat, melyet azoknak igért, kik öt szeretik, kik éltöket mások boldogitására szentelik. Isten veled ! Isten veled! Igazgató.