Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1900

I. Poór János kegyeletes emlékezete

beteget, kik lesve-lesték, mivel enyhíthetnék fájdalmát. Hasztalan volt sírásunk, hasztalan volt az odaadó ápolás; Poór János nincs többé! E kegyeletes visszaemlékezés viszhangja kiván lenni fájdalmunknak, viszhangja a veszteségnek, mely halálával a magyar kulturát érte; némi vigasztalás azoknak, kik öt életében szerették, kik kegyelettel keresik fel sírját, hogy bánatuknak előtörő könyekkel szerezzenek némi enyhülést. Poór János a vállaji plébániához tartozó pusztán, Pórházán született az 1862. évi szeptember hó 14-én. Atyja, ki alig félévvel előzte meg fiát a halálban, gróf Károlyi Alajos gazdája volt a pusztán. Nemesen érző, tanúit ember volt. Mikor a szabadságharcz kitört, kardot kötött s végig harczolta a szabadságharczot mint tizedes. Ott volt Budavár bevételénél is, miről kipirult arczczal beszélgetett fiai s jó ismerősei előtt. Vájjon nem volt-e e beszélgetésnek hatása a fogékony ifjú lelkére? Bizonyára volt. Hazafias érzületét, melynek nem egy költeményében adott kifejezést, minden esetre ápolta. 25 évig szolgálta grófját, a mikor elnehezedvén, nyugalomba vonult. A börvelyi ev. ref. iskolába járatta fiát, hol az olvasást és írást annyira elsajátította, hogy bátran beléphetett a nagykárolyi róm. kath. elemi iskola negyedik osztályába, melynek sikeres bevégzése után az akkor hatosztályú nagygymnasium első osztályába vétetett fel. A gyermekben a férfiú talentumaiból alig találunk valamit. Évkönyveink az elsőrendű tanúlók között emlegetik öt, kivált az alsóbb osztályokban világos bizonyságául annak, hogy az ö tehetsége is, mint sok másoké, csak későbben fejledezett. A hatodik osztály befejeztével a kegyes-tanítórendbe kivánt felvétetni a vallásos érzületű és jó magaviseletű ifjú, hogy szíve leghőbb vágyát kielégítse, hogy egykor mint az Űr felkent papja szolgálhassa Istenét; hogy mint a nevelés és oktatás egyik apostola hasznos polgárokat nevelhessen a hazának. Kívánsága azonban ekkor még nem teljesült.