Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1900

I. Poór János kegyeletes emlékezete

Gyul a szavalta koszorús költőnk, Jókai Apotheosisát. Tragikus végét ismerjük mindnyájan. A Petőfi-ünnepnek lett halottja. Napszúrást kapott szavalás közben s néhány órai kínos szenvedés után kilehelte nemes lelkét. Ismét kérdhetné valaki, hogyan kerül e tragikus esemény a mi kegyeletes megemlékezésünkbe? Egy pillanatnyi türelmet kérek s nyomban megfelelek a kérdésre. E. Kovács Gyula az ecsedi ref. pap fia volt. Ecsed tőszomszédságában fekszik Börvelynek, hol boldogúltunk fiatalabb éveiben a szünidők alatt fáradalmait kipihente. Két lateiner férfiú igy szomszédos községekben hamar megismeri egymást, hogy ne ismerkedett volna meg hát a két költői lélek! Kovács Gyula t. i., ha csak módját ejthette, szívesen ellátogatott öreg szülőihez. így találkozott a fiatal és idősebb poéta egymással. Nagykárolyban 1899. szeptemberében Csóka Sándor szintársúlata mulattatta a város közönségét. Szept. 14-ikére E. Kovács Gyula síremléke és szobra javára díszelőadást hirdetett a társulat. E díszelőadáson szavalta Baghy Gyula boldogúltunknak „E. Kovács Gyula emlékezete" czímü s a Szatmármegyei Közlöny 1899. évi szeptember 17-iki számában megjelent költeményét. A zajos sikert, melyben költő és szavaló egyaránt osztozott, mutatta a szűnni nem akaró tapsvihar. A költemény olvasva is szép, művésztől előadva igazi élvezet volt. A segesvári ünnepségek felemlítése után a megsiratott művészt magasztalja a költő : Te voltál nekünk legfőbb büszkeségünk! A múlt idők csodált nagyságait Te benned láttuk élve, testesítve A honszeretet nagy martírjait. Te még azok közül valál, a kiket Czéljuk felé egy ideal hivott; Művész lettél, mert érezéd magadban, Hogy Egressyt pótolni te fogod. Ezek után E. Kovács Gyula életének ismert phasisait mondja el szép, megragadó nyelven s azon sikereket említi,