Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1900

I. Poór János kegyeletes emlékezete

Dicső alakja múló századunknak, Hazánk egén tündöklő égi fény! Feléd tekintünk, bár követni gyengék — Magas pályádnak széditő ivén. Ugy állsz előttünk, mint a régieknél Félistenként tisztelt emberek, Kikben az ész s erő az akarattal Csodás mértékben egyesültenek. Majd hatását magasztalva: Eszménynek élni és levetni mindent, Mit emberi önzés sugalmazott, Hogy önmagunkat áldozatul hozzuk, Ez az, amire példád oktatott. Zenghettek, zengettek is Széchenyiről emelkedettebb hangú magasztaló dalok, de az egyszerű honvédtizedes fiának szavaiból is kiérzik, hogy ismerte a nemes gróf, a haza önzetlen, nagy fiának értékét. Hazafias költeményei közt nem találtam egyet sem, mely ehhez csak közel is járna. Az 1891—92. évi nagykanizsai fögymnasiumi Értesítőben értekezés jelenik meg tőle. A bevezető értekezés, mondja a Magyar Állam 1892. julius 22-iki száma: Poór János sok jeles tulajdonsággal ékeskedő tanúlmánya „A földrajz tanulásához szükséges térképismeretről." A jeles dolgozat, mely egyaránt méltó tanárok és tanulók figyelmére, nem módszertani értekezés, nem figyelmeztetés a tanárok számára a földrajz methodikáját illetőleg, hanem útmutatás a térképkészítés munkájához. Hogy ezzel kapcsolatban szerző több oly kérdést is megérint, mely a földrajz tanítását és tanúlását illeti, az épen dicséretére válik; mert ezen kérdések tárgyalásában soha sein lépi át az iskolai értesítők keretét; nem kívánja fitogtatni tudományosságát, hanem czélja érdekesen és mégis alaposan adni oktatást az előforduló kérdéseket illetőleg. Szól mindenek előtt a térképekről, azok különféle nemeiről és feladatukról a középiskolában. Majd ezek után útmutatást ad a térképhálőzatok