Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1899

IX. Adatok a lefolyt tanév történetéhez

be az igazgató az adományokról, megnevezvén minden adakozót az adományozott összeggel, miről alább lesz szó. Elismerését és hálás köszönetét fejezte ki ugy az adakozókkal, mint az adománygyűjtőkkel szemben. Nem feledkezett meg Thék Endréről sem, a ki a 450 frtos zongorát 380 írtért adta az intézetnek ideszállítva s még takaróval is ellátva. Ennek végeztével szokásához mérten hálás köszönetet mondott mindazon factoroknak, kik az intézet érdekében a legcsekélyebb áldozatot is hozták; különösen kiemelte az intézet fejlődését éber figyelemmel kisérő és adományaival előmozdító magas kormányt; majd az intézetet fentartó s fentartói kötelességét páratlan pontossággal teljesítő várost; majd az adományozókat. Köszönetet mondott a tanártestületnek odaadó búzgóságáért általában, különösen az intézeti egyesületek élén álló tanároknak. Azután az ifjúsághoz fordulva az abiturienseket óva figyelmeztette, hogy ha egyszer ráülnek az élet hajójára és vihar fenyegeti, mindig jussanak eszökbe azon magasztos elvek, melyekre ez iskola tanította; s ha egykor sikerül magasabb állást kivívniok, mindenkor hálás kegyelettel gondoljanak az anyaiskolára, melynek emlőin táplálkozva szerezték meg alapismereteiket. Azokat pedig, kik továbbra is tagjai maradnak az intézetnek, buzdította, hogy ha jobbak nem tudnak lenni elődeiknél, legalább azok nyomdokain haladva iparkodjanak megőrizni az intézet jó hírnevét. A szépen sikerült ünnepélyen oly nagyszámú és előkelő közönség jelent meg, hogy 145 frt 20 kr. folyt be a belépő-díjakból és szives felülfizetésekből, melyekért itt is köszönetet mond az igazgatóság. Jun. 11-én tartotta meg az intézet róm. kath. ifjúsága a kereszténységnek 1900. a magyar katholiczizmus megalapításának 900. százados emlékünnepét. Fél 8 órakor sz. gyónását végezte az ifjúság. Az ünnepélyes hálaadó nagymise előtt, melyet a főgymnasium igazgatója mondott tanártársai assistentiája mellett, az énekesek az oltári szentséghez járultak, azután a chorusra mentek s a sz. mise alatt hazafias tartalmú egyházi énekekben kértek áldást az egyházra, hazára, a királyra, s a pápai hymnus elzengésével egyházunk dicsőn uralkodó fejére XIII. Leo pápa őszentségére, mig a nem énekes ifjak a nagymise alatt vették magokhoz az Ur testét. A sz. mise végével a tornateremben gyűlt össze az ifjúság, hol az igazgató adta elő az ünnepély czélját, mire az ifjúság elénekelte ismételten a pápai hymnust. Ekkor Lőrinez Gábor, főgymn. hitszónok s történelemtanár egy mélyen átgondolt, történelmi igazságokon alapuló, tartalmas beszédben fejtette ki az ifjúság előtt az említett két év nagy jelentőségét, mit ifjaink folyton feszült figyelemmel hallgattak. Az egyszerű, de mégis megragadó ünnepély a Hymnus eléneklésével ért véget, mély nyomokat hagyván az ifjak lelkében, kik azzal az öntudattal tértek szeretteik körébe, hogy e tekintetben is eleget tettek kötelességöknek. Végezetül megemlítjük, hogy az ifjúság Ö Felsége magas névünnepén tanárai vezetése alatt az ünnepélyes szent misén vett részt; a koronázás évforduló napján pedig a nagymise alatt hazafias tartalmú énekekben kérte Istent, tartsa meg őt soká nemzetének, adja rá áldását, hogy nagy felelőséggel járó kötelmeit zavartalanul teljesíthesse.