Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898
— 42 — művészi hajlamát, elegancziáját a dallamos — rövid és változatos — versalakok s a rímek megválasztásában, választékossága mellett is könnyedségét az ütemek helyes alkalmazásában.1 S eme elismerésnek kétségkívül érdemes alapja van. Mert bár a verselés külalakja megújításának érdeme nem egészen Faludyé; hiszen már Rádai Pál énekei dallamosságra törekvő, rövidebb verssoraival, változatosabb versszakaival határozott újításra törekszenek, és Amadé László a maga játszi, népdalokra emlékeztető verseinek változatosabb szerkezetével határozottan új forduló pontot jelez, de mégis Faludy az, ki nem tág, de e tekintetben mintaszerű — korához viszonyítva — költészetében az újítás e korban a legmagasabb fokra hág, kinél az újításra való törekvés szinte a hibátlansággal párosul. Mily jótékony hatással lett volna e költészet ellaposodott költészetünkre, ha a maguk korában jelentek volna meg és nem 1787-ben, mikor irodalmunk erőszakos lökésekkel, Faludy konzervatív újításával ellenkező és sok idegenszerűségre vezető alapon, idegen csapásokon kezdett indulni! Hatás nélkül azonban így sem maradtak. Miként Amadé működése javarészben a népies iskola tagjaiban talál követőkre, úgy Faludy emléke a klasszikus iskola tagjai között él, ámbár kézzelfogható hatás inkább csak Révai költészetében mutatható ki. A klasszikus iskola működése nem egy irányzatában egyezik Faludy eszméivel s hogy a fiatalabb generáczió megértette költőnkben azt a mi új, a mi kiváló volt, már az a valóban megszívlelésre érdemes körülmény is mutatja, hogy Révai a „Magyar Költeményes Gyűjtemény“ tervének kiviteléhez fog, épen Faludy hagyatékának összeszedésével és kiadásával vezeti be azt, mint olyannal, kit legalkalmasabbnak tartott arra, hogy „az egész hazát mozdulóba hozza.“2 Említettük már azt is, hogy Révai mennyire méltányolta Faludyt, mint költőt s ugyancsak ö tesz arról is bizonyságot, hogy más ismerősök is mennyire tudatában vannak e költészet jelentőségének.3 Csak épen két érdekes adatot kívánunk itt felhozni annak igazolására, hogy Faludy már életében mily tisztelőkkel bírt. Szerdahelyi, a korában híres eszthetikus, még Révai kiadása előtt adta ki „Poesis narratíva“ ez. munkáját s már ») Id. mű 482. 1. 2) Győri kiad. 15. 1. V. ö. Csapiár : Révai II. k. 359—388. 1. 3) Ugyanott.
